Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - NYELV ÉS LÉLEK - Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek
Szabó József nem a nyelvszigetek, hanem főképpen a nyelvjárásszigetek képezték, vagyis az olyan települések tájnyelvét fogtam vallatóra, amelyeknek lakossága valamelyik magyar nyelvjárásterületről költözött át a mai Magyarország egy másik magyar nyelvjárás típusának vidékére, kivételképpen azonban néhány jugoszláviai magyar nyelvjárásszigettel is foglalkoztam. Vizsgálódásaimnak az volt a célja, hogy A Magyar Nyelvjárások Atlaszából (a továbbiakban: MNyÁ) kiválasztott kutatópontok nyelvi anyaga alapján a nyelvjárássziget helyzetű települések nyelvjárási sajátságaiból, azoknak minden részletre kiterjedő elemzéséből megállapítsam: mit és milyen értékben őriztek meg a kibocsátó (eredeti) tájszólásukból; továbbá a napjainkig megmaradt tájnyelvi jellegzetességeikből azt is igyekeztem kimutatni — ha van helytörténeti munka a szóban forgó helységről, akkor azt is figyelembe véve —, hogy honnan települhetett oda egykor a községalapító lakosság. II. A vizsgálat áttekintése 1. A nyelvjárásszigetek típusai A vizsgált huszonkilenc nyelvjárásszigetet csupán a vallás, a származási hely és az adott nyelvjárásszigeten végbement nyelvi-nyelvjárási változás jellege szerint lehetett viszonylag jól elkülöníteni, csoportokba sorolni. A vallás azért szerepelhet tipológiai szempontként, mert — mint köztudott — a más vidékre (vagy akár más országba) települt népesség az új környezetben sem szokta felekezeti hovatartozását feladni, sőt szívósabban megőrzi azt, mint szokásait vagy akár anyanyelvét. Vallási tekintetben legtöbb nyelvjárásszigetünk lakossága katolikus (ide összesen 19 település tartozik), a többi vallásilag megosztott. Az utóbbiakra az jellemző, hogy népességünk nemegyszer különböző vidékről települt, sőt arra is van példa, hogy azonos vallású rétegek településtörténetének hátterében más-más kibocsátó nyelvjárás húzódik meg ugyanabban a helységben. A származási helyet tekintve a vizsgált nyelvjárásszigetek többsége (tizenegy) palócos-jászos gyökerű, s további hétnek a lakói is ki- sebb-nagyobb számban a Palócföldről és a Jászságból települtek. A többi nyelvjárássziget kialakulásában főképpen észak- és dél-dunántúli, valamint szegedi és Szeged környéki lakosság átköltözése játszott fontos szerepet. Két olyan nyelvjárássziget is van, amelynek református ö-ző népessége föltevésem szerint a török elől menekülve került más nyelvjárású vidékre. Aszerint, hogy egy nyelvjárás vált-e uralkodóvá vagy több élt-e párhuzamosan egymás mellett az újratelepült helységekben, vagyis az újonnan kialakult nyelvjárás jellege szerint is kirajzolódnak bizonyos típusok a huszonkilenc nyelvjárássziget között. Ha a település megalapítói többségükben ugyanazon nyelvjárástípus területéről származtak, akkor nyilvánvalóan a kibocsátó tájszólás őrződött meg, s így homogén típusú nyelvjárássziget jött létre. Ilyen tizenhat van a vizsgált települések között. Tizenhárom nyelvjá
