Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Politikai élet és intézményrendszer Csehszlovákiában a két világháború között
Popély Gyula niczky János keresztényszocialista nemzetgyűlési képviselő is az Országos Keresztényszocialista Párt lévai körzeti gyűlésén 1934. április 22-én. Kifejtette, hogy a felvidéki magyarság szerinte is betölthetné az összekötő kapocs, a „híd” szerepét Csehszlovákia és Magyarország között, erre azonban az adott körülmények között, sajnos, nincs kilátás. Ennek ugyanis mindenekelőtt az lenne a feltétele, fejtegette Jabloniczky képviselő, hogy a magyar nemzeti kisebbségnek „intézményesen biztosítsák itt minden jogát, s elégítsék ki gazdasági érdekeit, mert csak egy gazdaságilag és kulturális tekintetben erőteljes magyarság vállalkozhatok arra, hogy híd legyen”.2^1 A csehszlovák államhatalom azonban ezután sem volt hajlandó tanújelét adni annak, hogy változtatni szándékozik addigi elvakult nemzetiségi politikáján. A magyar kisebbség vezetőit nem tekintette partnereknek, és előszeretettel alkalmazta az erőfitogtató konfrontációs politikát. Tovább folytatódtak a lapelkobzások, a kisebbségi vezetők zaklatásai, a jogtiprások. Az államhatalom nem volt hajlandó ésszerű engedményekre, pedig ekkorra már nyilvánvaló volt, hogy a nemzeti kisebbségek eliminálása az eddigi hatalmi módszerekkel hosszú távon semmi körülmények között nem folytatható. * * * A magyar ellenzéki politika új nagy erőpróbáját az 1935- május 19-i nemzet- gyűlési választások jelentették. A közös listával induló magyar ellenzéki pártok — amelyekhez a Szepesi Német Párt is csatlakozott — 9 képviselői és 5 szenátori mandátumot szereztek. Képviselők lettek Esterházy János gróf, Pet- rásek Ágoston, Porubszky Géza, Szüllő Géza a keresztényszocialisták. Holota János, Jaross Andor, Korláth Endre és Szent-Ivány József a magyar nemzeti pártiak, valamint Nitsch Andor a szepesi németek részéről. Az öt szenátorból három keresztényszocialista (Hokky Károly, Pajor Miklós, Turchányi Imre), kettő pedig magyar nemzeti párti volt (Füssy Kálmán,Törköly József). A beteg Törköly lemondása után 1937-ben Szilassy Béla került be a szenátusba. Az 1935. évi májusi parlamenti választásokon a magyar pártok újabb ellenfeleket kaptak néhány kormánypárti magyar politikusban. A magyar ellenzéki pártok képviselőinek parlamenti ellensúlyozására ugyanis a kormány lojális magyar képviselőjelölteket kívánt mandátumhoz juttatni. Mivel kormánytámogató magyar politikai párt a köztársaságban nem létezett, a két vezető csehszlovák kormánypárt, az Agrárpárt, valamint a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt egy-egy képviselői mandátumát felvidéki magyarnak juttatta. Agrárpárti mandátummal Csömör István nagykárnai maradékbirtokost, szociáldemokrata mandátummal pedig Schulcz Ignác pozsonyi 2Q szakszervezeti titkárt vitték be a Nemzetgyűlés Képviselőházába. Az új parlamenti ciklus legelső nagy eseménye T. G. Masaryk köztársasági elnök lemondása, majd a megüresedett államfői szék betöltése volt. A magyar pártok képviselői E. Benešt támogatták szavazataikkal, mivel ő a magyar kisebbség követeléseit ügyes taktikával teljesíthetőeknek minősítette. Az orvoslás azonban nem történt meg. Ezáltal nyilvánvalóvá vált, hogy a felvidéki magyarság nemcsak a kormány, hanem az államfő ígéreteiben sem bízhat.31
