Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Politikai élet és intézményrendszer Csehszlovákiában a két világháború között
Politikai élet és intézményrendszer Csehszlovákiában a két világháború között A szlovákiai pártokat és választókat — tekintet nélkül azok nemzetiségi vagy politikai hovatartozására — további hátrányok is sújtották. A 123/1920. sz. ún. választójogi törvény 21. paragrafusa értelmében ugyanis a cseh országrészekben kerületenként 100 bejegyzett választópolgár ajánlásával kellett benyújtani a kerületi választási bizottsághoz az egyes pártok jelölőlistáját, ellenben Szlovákiában ehhez mindegyik választókerületben már legkevesebb 1000 választópolgár aláírására volt szükség, s ezenkívül még a területileg illetékes zsupánnak is láttamoznia kellett ezeket a listákat.11 Az egyenlő esélyek elve a gyakorlatban tehát csak szépséghibákkal érvényesülhetett. * * * Az 1920 áprilisában lebonyolított parlamenti választásokon mindhárom magyar jellegű politikai párt részt vett, bár a választási kampányban szervezetlenségük miatt nem kis nehézségekkel kellett megküzdeniük. A keresztényszocialisták részéről képviselők lettek Lelley Jenő, Jabloniczky János, Tobler János és Körmenndy-Ékes Lajos, szenátori mandátumot szerzett Koperniczky Ferenc és Schmidt Károly Jenő. A kisgazda pártiak részéről Szent-Ivány József és Füssy Kálmán jutott képviselői, Hangos István pedig szenátori mandátumhoz. A Magyar és Német Szociáldemokrata Párt csupán a képviselőválasztásokon indult, a szenátorin azonban már nem. A négy mandátumot szerzett képviselőből kettő volt magyar nemzetiségű: Nagy Gyula és Földessy József. További két magyar képviselő a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt listájáról került be a Csehszlovák Nemzetgyűlés Képviselőházába: Borovszky Géza és Surányi Lajos. Az 1920. évi áprilisi parlamenti választások eredménye alapján a felvidéki magyarság tehát — Kárpátalja nélkül — összesen 10 magyar képviselőt és 3 szenátort küldhetett a prágai Nemzetgyűlésbe. A tíz képviselőből 4 volt keresztényszocialista, 4 szociáldemokrata, 2 pedig kisgazda. A három szenátorból 2 volt keresztényszocialista, 1 pedig kisgazda. Az adott viszonyok között és feltételek mellett ez aránylag kiemelkedő eredménynek számított' Az Országos Keresztényszocialista Párt, valamint a nevét az 1920. május 24- én megtartott első közgyűlésén Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Pártra változtató két magyar politikai szubjektum elévülhetetlen érdeme, hogy megteremtették a magyar nemzeti kisebbségnek azt a politikai szervezetét, amelynek sáncai mögött megkezdődhetett a nemzeti önvédelem sokoldalú megszervezése. A két magyar párt a prágai nemzetgyűlésben szorosan együttműködött. Az 1920. június 2-i ülésen Körmendy-Ékes Lajos például egy köZ' >s deklarációt olvasott fel — ez volt a magyar képviselők első prágai parlamenti megnyilvánulása —, amelyben a magyar ellenzéki pártok nevében ünnepélyesen tiltakozott a magyarság önrendelkezési jogának megsértése és a Csehszlovák Köztársaságba való erőszakos bekebelezése ellen. A Körmendy-Ékes Lajos által 1920. június 2-án felolvasott közös magyar deklaráció hangsúlyosan felhívta rá a figyelmet, hogy a Felvidék lakossága szülőföldjével együtt nem önszántából, hanem erőszakos katonai megszállás következtében került egy új állam fennhatósága alá. A deklaráció teljes őszin
