Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Politikai élet és intézményrendszer Csehszlovákiában a két világháború között
Popély Gyula teséggel és világosan leszögezte a magyar pártok álláspontját az új nemzetközi és hazai politikai-hatalmi konstellációval kapcsolatban:„Ha már kénytelenek vagyunk az entente hatalmak által reánk kényszerített kemény sorsot tűrni, viselni fogjuk azt Istenbe helyezett bizalommal, (...) de arra soha nem leszünk kaphatók, hogy a velünk szemben elkövetett jogtalanságokban — bár hallgatag is — megnyugodjunk.”A deklaráció a továbbiakban arra is felhívta,,az egész világ élő lelkiismeretét”, hogy a felvidéki magyarságot akarata ellenére, erőszakkal szakították ki a magyar nemzet testéből. „Ha mások bűnei miatt mindent elvesztettünk is — konstatálta záró mondatában a Körmendy-Ékes Lajos által felolvasott deklaráció —, a becsületünk megmaradt, és éppen ez kötelez bennünket annak világos és határozott kijelentésére, hogy önrendelkezési jogunkat soha és semmiképpen fel nem adjuk, azt fenntartjuk, követeljük.”6 Az ellenzéki magyar képviselők a prágai parlamentben mind szakmailag, mind erkölcsileg megállták a helyüket. Frappáns és nagyhatású parlamenti felszólalásaik mellett jelentős volt még egy talán kevésbé látványos, mindazonáltal fölöttébb hasznos tevékenységük: a kormány és az egyes tárcavezető miniszterek sűrű interpellálása. A magyarságot — de általában a szlovákiai és kárpátaljai őslakosokat — ért sérelmeket precízen számon tartották, azokat szóban vagy írásban a parlament elé terjesztették, illetve a Nemzetgyűlés tárgyalási rendjével összhangban kikérték ezekkel kapcsolatban a kormány vagy az illetékes szakminiszter állásfoglalását. A felvidéki magyarság politikai küzdelmeinek hatékonyabbá tétele érdekében 1920. december 7-én Ótátrafüreden megalakították a Szlovenszkói és Ru- szinszkói Szövetkezet Ellenzéki Pártok Közös Bizottságát, amelynek elnökévé Szilassy Bélát választották. Az együtműködés elmélyítése jegyében került sor a Központi Iroda megszervezésére, amely 1922. február 17-én kezdte meg működését Losoncon Petrogalli Oszkár vezetésével. A Központi Iroda keretén belül hozták létre 1922. március 15-én a Szövetkezet Ellenzéki Pártok Kultur- referátusát, amely Sziklay Ferenc vezetésével a magyar oktatásügy helyzetét kísérte figyelemmel, illetve a magyar kulturális élet szervezését irányította. Ugyanebben az évben jött létre a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga, amely a nemzetközi fórumokon harcolt a felvidéki magyarság kisebbségi jogaiért. Ugyancsak 1922-ben indult a Prágai Magyar Hírlap című napilap, az ellenzéki magyar pártok központi sajtóorgánuma.14 A húszas évek közepére mindkét ellenzéki magyar párt jelentős belső átalakuláson ment keresztül. Az Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt vezetősége, élén Szent-Ivány József pártelnökkel, 1925 őszén megkísérelte létrehozni a felvidéki magyarság közös, egységes politikai tömörülését, igyekezetét azonban nem koronázta siker. Igaz, 1925- október 18-án Érsekújvárott proklamálták az „egységesnek” szánt Magyar Nemzeti Párt létrejöttét, a keresztényszocialisták azonban egyszerűen ignorálták ezt az új képződményt. Ebben az évben az Országos Keresztényszocialista Párt kemény próbákon ment át. Belső válság, elnökcsere, valamint pártszakadás nehezítette