Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Politikai élet és intézményrendszer Csehszlovákiában a két világháború között
Politikai élet és intézményrendszer Csehszlovákiában a két világháború között letisztult és kristályosodni kezdett az új belátás, amelyet eszmélésünk után kezdtünk ’új magatartásnak’ nevezni. Kialakult az új szlovákiai magyar típus, az új tudat..."1 A kisebbségi magyar tudat és önismeret kialakulása azonban csakis hosszadalmas és fájdalmas fejlődési folyamat eredménye lehetett. A kisebbségi élet járható ösvényének megtalálása és az azon való elindulás bizonyos törvény- szerű átalakulást igényelt a felvidéki magyar társadalom valamennyi osztályától, rétegétől. Időre volt tehát szükség ahhoz, hogy az elszakított felvidéki magyarság némiképp felocsúdjon az új viszonyok között, és a passzív csodavárásból kiemelkedve keresni kezdje megmaradásának, gazdasági, kulturális, nyelvi és nemzeti jogai védelmének járható útjait. Tény azonban az is, hogy a csehszlovák államba való beilleszkedés ellenére soha nem adta fel helyzete jobbra fordulásába vetett hitét. Várt, közben azonban szervezte sorait, és fáradhatatlanul küzdött minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel. Kény- szerűségből vállalta ugyan a reá zúduló megpróbáltatásokat, de tette mindezt azzal a gondolattal, hogy idővel mégiscsak változni fognak a dolgok. * * * Az impériumváltással járó bizonytalan, átmeneti időszak után a Csehszlovák Köztársaságba erőszakkal bekebelezett magyar lakosság bódultán és tájékozatlanul tekintett szét a számára idegen államban. A cseh katonai megszállás és a háborús állapotok következtében hosszú hónapokon át csak passzív szemlélője lehetett az új rend és államhatalom berendezkedésének és kezdeti konszolidációjának. Bár a csodavárás kora az elcsatolt északi magyarság nagy részénél még évekig eltartott, ettől függetlenül azonban a politikai szervezkedés is beindult, mihelyt azt a körülmények lehetővé tették. A magyarság politikai szervezkedését nagymértékben nehezítette az a körülmény, hogy Szlovákiában 1919 második felében csak lépcsőzetesen és nagyon vontatottan láttak hozzá a június 5-én elrendelt katonai diktatúra hatályon kívül helyezéséhez. A Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium 1919. augusztus l6-án csakis Szlovákia északnyugati — tehát legkevésbé magyar — szegélyén állította vissza a polgári közigazgatást. 1919. december 6-án az országrész újabb területeit mentesítette a katonai diktatúra alól, a magyar többségű területek azonban ezután is megmaradtak a szigorú katonai felügyelet alatt. Politikát csinálni, pártokat szervezni ilyen körülmények közöt egyáltalán nem volt könnyű, sőt az igencsak nagy kockázattal és sok kellemetlenséggel járt.2 A háború^ összeomlás, majd az utána bekövetkező impériumváltás a régi magyar politikai pártkeretek széthullását is jelentette a csehszlovák fennhatóság alá került volt magyar területeken. Az 1920 tavaszán újjáéledő magyar pártpolitika azonban mindenütt igyekezett a régi, még az államfordulat előtti alapokra építeni. Vonatkozik ez a Felvidéken megszervezett mindhárom magyar — illetve részben magyar — politikai pártra. A Felvidéken 1920 tavaszán, az április közepére meghirdetett első csehszlovák parlamenti választások előtt vált intenzívebbé a magyar politikai pártok
