Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - Leszek Kolakowski: A hatalomról (tanulmány)
Leszek Kolakowski Vajon mindegyikünk vágyik-e a hatalomra ebben az értelemben? Bizonyára mindenki szeretné, ha mások úgy viselkednének, ahogy azt ő tartja helyesnek, tehát vagy az ő igazságérzetének megfelelően, vagy úgy, hogy az számára a legelőnyösebb legyen. De ebből nem következik, hogy mindenki szeretne király lenni. Miként Pascal mondja:„Mert ki más boldogtalan amiatt, hogy nem király, mint a trónja fosztott király?" Miután tudnivaló, hogy a hatalom birtoklása nagyon sokszor, habár nem minden esetben korrumpálja az embereket, mivel azok, akik hosszú ideig jelentős hatalommal bírtak, végül úgy érzik, hogy ez a hatalom természettől fogva jár nekik, miként a régi uralkodók hatalma isteni eredetű volt, s amikor elveszítik ezt a hatalmat, úgy vélik, hogy az kozmikus katasztrófa. Mivel más részről a hatalomért való küzdelem a háborúk, valamint számos szerencsétlenség és szörnyűség forrása, megjelentek olyan gyermeteg, anarchikus utópiák, melyek mindenre találtak egy hatékony gyógyszert; a hatalom teljes megszüntetését. Mi több, ilyen utópiákat olykor azok hirdetnek, akik a hatalom fogalmát a legtágabban értelmezik, például azt mondják, hogy a szülőknek a gyermekek fölötti uralma szörnyűséges zsarnokság. Ebből az következne, ha például a szülők megtanítják a gyermekeket az anyanyelvre, akkor zsarnoki erőszakot alkalmaznak, megfosztják őket a szabadságuktól, és legjobb lenne a gyermekeket állati sorban hagyni, hogy ők maguk találják ki maguknak a nyelvet és az egész kultúrát. Létezik egy kevésbé abszurd anarchizmus, a politikai hatalomra vonatkozó anarchizmusra gondolok: számoljunk fel minden kormányt, adminisztrációt, bíróságot, az emberek pedig örvendezni fognak a természetből fakadó testvériségnek. Sajnos, vagy szerencsére, rendelésre lehetetlen anarchista forradalmat csinálni. Anarchia akkor keletkezik, ha valami okból széthullik minden hatalmi szerv és társadalmi kötelék, és senki sem ura a helyzetnek. Az eredmény az lesz, hogy egy magának osztatlan hatalmat kívánó erő — és ilyen mindig akad — kihasználja az általános zűrzavart és erkölcsi romlást, és saját erőszakos rendjét kényszeríti az emberekre. Ennek leglátványosabb példája természetesen az orosz forradalom volt, amikor a társadalom általános anarchizálódásának köszönhetően önkényuralmat vezettek be. Az anarchia gyakorlatilag a zsarnokságot szolgálja. Nem, a hatalmat nem lehet felszámolni. Csak fel lehet cserélni egy jobb hatalmat egy rosszabbra. Vagy, ritkábban, fordítva. Sajnos nem igaz az, hogyha nem tesz politikai hatalom, akkor mindenki mindenki testvérévé válik. Az emberi érdekek a dolgok természeténél fogva ütköznek, nem véletlenül. Azt sem lehet cáfolni, hogy hordozunk magunkban valamennyi agressziót. Szükségleteink és vágyaink a csillagos égig növekedhetnek. így aztán, ha valami csoda folytán a semmibe tűnnének a politikai hatalom intézményei, annak eredménye nem az általános testvériség, hanem az általános öldöklés lenne. Soha nem volt és nem is lesz a szó szoros értelmében vett népuralom. Sajnos. az ilyen hatalom technikailag kivitelezhetetlen. Csak különböző eszközök
