Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - Leszek Kolakowski: A hatalomról (tanulmány)
Leszek Kolakowski LESZEK KOLAKOWSKI A hatalomról Egy egykori angol miniszter, amikor a televízióban feltették neki a kérdést, hogy szeretne-e miniszterelnök lenni, némi csodálkozással azt mondta:„De hisz mindenki szeretne miniszterelnök lenni.” Ami engem egyébként meglepett, ugyanis egyáltalán nem gondolom, hogy mindenki szeretne miniszterelnök lenni; rengeteg ember van, ki korántsem álmodik iyen pozícióról — nem azért, mert úgysincs rá esélye, mert „savanyú a szőlő”, hanem azért, mert túl rémesnek találriá ezt a munkát; sok idegesség, komoly felelősség, előre lehet tudni, hogy az ember szüntelen támadásoknak lesz kitéve, nevetség tárgyává válik, a legrosszabb szándékokat tulajdonítják majd neki és így tovább. Igaz-e tehát, vagy nem, hogy mindenki hatalomra vágyik: ez attól függ, milyen tágan értelmezzük a szó jelentését. A legtágabb értelemben„hatalomnak”nevezünk mindent, ami lehetővé teszi, hogy kívánatos irányban hassunk a — természeti vagy emberi — környezetre. A kisgyermek, aki először tud egyedül felállni, vagy járni kezd, bizonyos hatalmat szerez a teste fölött, és láthatjuk, hogy ez örömmel tölti el. Bizonyára mindenki jobban szeretne inkább több, mintsem kevesebb hatalmat saját teste kontrollálható funkciói — mint például az izmok és ízületek működése — fölött. Amikor elsajátítunk egy idegen nyelvet, vagy megtanulunk sakkozni, vagy úszni, vagy megismerjük a matematika egy területét, azt mondhatjuk, hogy olyan képességeket szereztünk, melyeknek köszönhetően uraljuk a kultúra bizonyos területét. Megengedett a hatalom ilyen tág értelmezése, ebből eredően formálódtak azok az elméletek, melyek szerint az emberi cselekvésekben minden alá van rendelve a hataloméhségnek. Minden motivációnk a hatalomvágyból ered. Bármire is törekszünk — valójában a hatalomra törekszünk. Ez az emberi élet energiaforrása. Az emberek gazdagságra vágynak, mert a gazdagság hatalmat biztosít a dolgok fölött, és bizonyos — olykor jelentős — mértékben, a többi ember fölött. Még a szexualitás is értelmezhető a hatalom kategóriái szerint. Talán azért, mert — úgy tűnik számunkra — birtokoljuk a másik ember testét, s ezáltal magát az embert; talán azért, mert birtokolva őt kizárunk másokat ebből a birtoklásból, és ekkor, mások megrövidítése által, az uralkodó megelégedettsége tölt el. A szexualitás természetesen az ember előtti természet műve. Ám ezen teóriák szerint a természetet ugyanaz a vágy hatja át; csak épp az embe
