Irodalmi Szemle, 1997

1997/4 - Jorge Luis Borges: Az irodalom élvezete (esszé)

Az irodalom élvezete

cia szántóföldjeihez, lomha folyóihoz és dombságaihoz kötődik; és idetartozik a mi Carriegónk, aki máig él Palermo szemérmes, rejtőzködő, szinte eltemetett, déli külvárosában, ahol rendkívüli régészeti vállalkozással még rekonstruálni lehetne azt a telket, ahol az egykori ház és italmérés mára bevásárlóközponttá züllött. Örök dolgokkal is elérhető a halhatatlanság. A hold, a tavasz,a csalogány Heinrich Heine dicsőségét hirdeti; a szürke égtől szenvedő tenger Swinburne-ét; a keskeny peron, a rakpart pedig Walt Whit- manét. Ám a halhatatlanság legjobb formái — bennük a szenvedély az úr — még üresek. Nincs költő, aki a szerelem, a gyűlölet, a halál vagy a kétségbeesés tökéletes megszólaltatója volna. Más szóval: még nem írták meg az emberiség nagy verssorait. Ez fogyatékosság, de épp ez élteti bennünk a reményt.

Scholtz László fordítása

A „Hónapok” című sorozatból — Szeptember; metszet, 1979