Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - Szitányi György: Egérút (novella)
Egérút igényli, hogy szóljanak hozzá, ne is köszönjön neki. Tegyen úgy, mintha észre sem venné a bal kezén a sebhelyet, vágjon fapofát, ha tud. Élvezze az italomat, adja át magát ennek a rövid örömnek. Többet nem kap, ebből a nyalánkságból ennyi is elég, kedves álruhás tisztogató. Vegye úgy, hogy ezt a partit elvesztette, és bízzon abban, hogy van túlvilág, ott majd revansot adok. A dolog úgy áll, hogy én egyszer már túléltem a halálomat, és semmi kedvem elpatkolni. Annyi ideje még van, hogy törje a fejét, vajon igazat meséltem-e, vagy sem. A tudata még legalább két percig kifogástalanul tiszta marad. A „Hónapok” című sorozatból — Január, metszet, 1979
/
