Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - Zalán Tibor: A szomjúság nyelvén (szonettkoszorú)
Zalán Tibor a kőben Mintha erezné Pedig csak álmodja vagy Éli és még A vonat is majd A közelgő forró Kavicspad óceándörgésbe fulladt Részlet :meredő Vasak közt vezetékek (Elfordul benne) meredő vasak közt Vezetékek alvadt árnya A falban Patkányjárat huzat Surran sikoltva Felébred Szégyen-méz Nem tudja milyen Vétek borít mögéje Szikár homály-árnyat elborzad Bár édes Mit elé tesz le Fölemelné mozdul Leejti megreccsen Elfordul benne A váz is fluoreszkál akár Cipőpertli melynek végén ott Fityeg London Párizs látta Nem látott semmit És ennyi fulladt nyakon a Forró kavics-kláris akad az ágra bodza Belengi kényes testében Lassú halál játszik (Homályt fal) kényes Testében lassú halál Játszik a kihalt utcákon Megáll És lépked ismét Mögötte fehér visszhang Vérpad árnyéka Ropog mélyen mintha Másik motoszkál Rátalál végül A holdra denevér tapad Homályt fal a szája még nem sejti Az egész üres Forma előredől Haján lét finom korma Csukott halak És vergődés Utána bámul Esését nincs aki Fölfogja
