Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - Zalán Tibor: A szomjúság nyelvén (szonettkoszorú)
Szonettkoszorú a sírást Visszatér mögötte Ébred emelkedő térben A gyermek mászik át markában Véres fog Már látszik mancsa Rezzen emeli a létet (Emeli a létet) Mancsa rezzen emeli A létet párába wnja Száján hab s vér Játszik s halál Követi amerre lépked vár Felhasadt horizontnál A másik elvéti útját Utána mordul oldalt húzódik Vissza fájás éri kedvetlenül Kortyol még a borból nem jut el Mégsem a megemelt létig hunyorog Tudja A vak dombon Túl már nem lesz így Hát nem is játssza végig majd Átszakadt vásznon hideg Képek üregek Később fogja el a pánik csak Szájában hangyák Nevetgélnek oldalán mart seb Nem jut el odáig (Romkert a képen) oldalán mart Seb nem jut El Odáig fekszik Szétszivárog esőverésben szimatol Nyög a másik kettő Párzik beég a széle A romkert A képen merül Szédület elfog alig Látszik sovány Válla homályt mereget Éppen törött szobrok Szomjan szökőkutak perme te szitál Sebre kötésre mögötte áll de Nem veszi észre földet Húz rá Elvonja arcukat
