Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - TALLÓZÓ - Balogh Sándor : A nemzeti és a nemzetiségi kérdés a Kádár-korszakban
Balogh Sándor TALLÓZÓ BALOGH SÁNDOR A nemzeti és a nemzetiségi kérdés a Kádár-korszakban A második világháború befejezése óta a nemzeti és nemzetiségi kérdés Magyarországon — és természetesen másutt is Európában — ismét és töretlenül a társadalmi-politikai érdeklődés középpontjában áll, és időről időre hallatlan indulatokat kavar. Nyugat-Európában az integráció okozta, valamint a régebbi és az újabb keletű nemzeti-nemzetiségi problémák várnak megoldásra. Európa keleti felében pedig — Kelet-Közép-Európát is beleértve — a nemzetiségi ellentétekből több helyen nemcsak robbanásig feszült helyzet alakult ki, hanem a legutóbbi években már valóságos háború is dúlt államok között és államokon belül. A régiónkban jelenlévő megoldatlan nemzeti és nemzetiségi problémákért kétségtelenül jelentős mértékben felelősek a hajdani szövetséges nagyhatalmak is, amelyek megalkották a második világháború utáni békerendszert. Ez a békerendszer ugyanis nem az Atlanti Charta szellemében fogant, hanem a legyőzőitek megbüntetése, közelebbről a kollektív felelősség elvének az alkalmazása jegyében. A második világháború után — sokban követve az első példáját — egyedül a győztesek nemzeti önrendelkezése valósult meg. A szövetséges nagyhatalmak anélkül hoztak — ideiglenesnek vagy véglegesnek szánt — döntéseket, hogy érdemben foglalkoztak volna akár a szülőföldjükről eltávolított, akár valamely nemzetről leválasztott és ily módon nemzetiségi vagy újra nemzetiségi sorba került lakosság problémáival. A szövetséges nagyhatalmak a nemzetiségi kérdést azzal az indoklással minősítették belügynek — az első világháborút követő békerendezés negatív tapasztalataira hivatkozva —, hogy abban az államban, amelyben elismerik az emberi és polgári szabadságjogokat, nincs szükség a nemzetiségek jogainak külön, pontosabban nemzetközi jogi szabályozására. Csakhogy az említett jogokat az ENSZ számos tagállamában soha nem tartották maradéktalanul tiszteletben, s különösen nem a nemzetiségekkel kapcsolatban. Sőt egyik-másik tagállamban a kormányprogram szintjére emelték az alapokmány idevágó pontjainak tagadását. Arról már nem is szólva, hogy egy nemzetiség vagy a
