Irodalmi Szemle, 1997

1997/1 - Ardamica Ferenc: Az éles kanyar

Az éles kanyar

Az asszony mint aki tojásokon lépked, úgy indult el.

A férfi követte, de utolérni nem tudta. Pedig szerette volna, nagyon szerette volna beérni. Óhaja a megállónál teljesült. Az asszony megpihent, megigazította terhét, és... kilépett.

— Nem várjuk meg a buszt? — kérdezte a férje.

— Nem! — rázta meg erélyesen a fejét.

— Hamarosan jönnie kéne... — folytatta a férfi bátortalanul.

— Ilyenkor?! — gúnyolódott az asszony.

— A menetrend szerint... — a férfi nem folytatta.

— Azt hiszed, hogy Ádám-Évakor érvényes a menetrend? — kételkedett tovább.

Már miért ne volna érvényes, akart ellenkezni a férfi, de látta, mindenszó hiábavaló.

Mentek...

Egy idő után az asszony megcsúszott.

— Vigyázz! — intette a férfi. — Nehogy eless vele!

Az asszony nem válaszolt, haladt előre, a férfi épp csak követni tudta.

— Szólj, ha már nem bírod! Szívesen átveszem tőled.

— Nem nehéz... Bírom... — mondta végre az asszony, de nem nézett hátra.

— Gondolod, hogy nem esett baja? — tette fel a kérdést a férje.

— Nyugodj meg! Ép és sértetlen...

— Honnan tudod?

— Látom. Szépen alszik.

A hátuk mögött motorzúgás hallatszott. Az autóbusz volt. Beérte őket, elhagyta, majd megállt. Kinyílt az ajtaja.

— Szálljanak föl! — kiáltotta buszsofőr.

Az asszony egy pillanatig tétovázott, aztán a férjére nézett.

— Hol a kucsmád?

A férfi vállat vont.

Felszálltak.

— Hol a kucsmája? — kérdezte ugyanazt a buszsofőr, aki jól emlékezett rájuk. Az, hogy most megállón kívül fölszedte őket, teljesen szabályellenes volt. De valahogy megszánta a fura házaspárt. Hiába, karácsony estéjén az ember elérzékenyül.

— Elvesztettem... — válaszolta zavartan a férfi, és kilyukasztott két jegyet..

— Látták a szerencsétlenséget?

Egyszerre szólaltak meg...

— Igen — mondta a férfi.

— Nem! — mondta az asszony.

Mintegy vezényszóra lódultak a busz belseje felé. Üres volt, csak a hátsó ülésen gubbasztott egy öregember... Az utastér közepe táján leültek. Hosszú idő után először néztek egymás szemébe.

A tűz, mely az asszony szemébe lobogott, legalább olyan vad volt, mint a réten égő autó lángjai. A férfi visszahőkölt, hátrazuhant az ülésen. Kár min-