Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - A CSEMADOK XVIII. KÖZGYŰLÉSE ELŐTT - Szövetségünk vállalja a magyar kultúra értékeit Beszélgetés dr. Bauer Győzővel, a Csemadok Országos Választmánya elnökével
SZEMTŐL SZEMBEN SZEMTŐL SZEMBEN A Csemadok XVIII. közgyűlése előtt Szövetségünk vállalja a magyar kultúra értékeit Beszélgetés dr. B a u e r Győzővel, a Csemadok Országos Választmánya elnökével • Az elmúlt két esztendő különösen rossz emlékű lehet a kisebbségi magyar kultúra és szellemiség számára Szlovákiában. Egy demokratikus jogállamhoz méltatlan eszközökkel kezelte a Kulturális Minisztérium a magyar kisebbség jogos igényeit. A cél az ellehetetlenítés, a felszámolás volt. Az állam úgy akart kivonulni a támogatási kötelezettségei elől, hogy egyfelől túlhangsúlyozta a nemzeti kultúra dél-szlovákiai szerepét, másrészt a kisebbségi kultúra megosztására törekedett. Hogyan élték meg az elmúlt éveket, s milyen mély az a gödör, melyben ma a Csemadok-szervezetek küszködnek a létért, a megmaradásért? — Közismert, hogy a Csemadok a többi nemzetiségi kulturális szövetséghez hasonlóan 1992-ig a polgári és társadalmi szervezetekről szóló törvény értelmében, ún. költségvetésileg támogatott szervezetként működött. A szervezetet a Belügyminisztérium jegyezte be. Az akkori szövetségi pénzügyi kormányzat 1992-ben hozta azt a döntést, mellyel a nemzetiségi kulturális szövetségek addigi támogatási rendszerét megváltoztatta. A változás lényege abban állt, hogy a kulturális szervezetek csak kulturális tevékenységre és az azzal kapcsolatos kiadásokra kaptak támogatást. A döntéshozó arról nem gondoskodott, hogy az elbocsátandók, csupán időleges rendezvényeket szervezők végkielégítését fedezze, vagy megváltoztassa azokat a gazdasági, adminisztratív előírásokat, amelyek a társadalmi szövetségekre is vonatkoznak. Az ilyen rendezvénycentrikus támogatás a Csemadok számára természetesen nem jelenthetett gondot, hiszen 1990 után tevékenységünk zöme úgyis erre szorítkozott. Az ország önállósulása után nagyon hamar kiderült, hogy szövetségünket nem lehet sarokba szorítani azzal, hogy kulturális aktivitást követelnek tőle. Az egyre szaporodó helyi és regionális rendezvények váratlanul érték a politikai hatalmat, ezért aktivitásunk csökkentése érdeké
