Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - A CSEMADOK XVIII. KÖZGYŰLÉSE ELŐTT - Szövetségünk vállalja a magyar kultúra értékeit Beszélgetés dr. Bauer Győzővel, a Csemadok Országos Választmánya elnökével
SZEMTŐL SZEMBEN ben más megoldáshoz kellett folyamodniuk. Törvényellenes módon a nemzetiségek kultúrájára jóváhagyott költségvetési támogatást a kulturális tárca (egy nemzeti beállítottságú alapítványán), a Pro Slovakián keresztül nem a kisebbségi kultúrára fordította, hanem néhány nacionalista szlovák lap és kiadó kasszájába csorgatta. A Csemadok pályázatait a támogatottak sorából kirekesztette. A cél egyértelműen a Csemadok szervezeti struktúrájának a tönkretétele volt. Mivel eddig nem sikerült megszüntetni a Csemadok közösségformáló erejét, összeroppantani szövetségünket, meggátolni rendezvényeinket, a kulturális kormányzat állandóan új praktikákkal állt elő. Nem szégyellt felhasználni semmilyen eszközt, nem létező tényekre való hivatkozástól, álhírek terjesztésén át a „lojális janicsárok” segítségével új ellenszervezetek szervezéséig. Az állami támogatás teljes mértékű megvonásával, az alapítványokról, területi átszervezésről és a felsőoktatásról szóló új törvényekkel, a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény elutasításával (hogy csak néhányat említsek), szeretné anyagilag és szellemileg lehetetlenné tenni a magyar kisebbséget, s tönkretenni szövetségünk működését.. Az az elképzelés, hogy a Csemadokot elhallgattassák, s a helyén kialakuló űrt az egyre inkább centralizált, központi vezérlésű regionális központok s az általuk szelektíven a többségi kultúrát preferáló tevékenység vegye át, csődöt mondott. A kulturális tevékenységhez elengedhetetlen ugyanis az anyagi háttéren túl az időt és energiát nem sajnáló, tenni akaró emberek közössége. Bármennyire furcsán hangzik is, a jelenlegi, gyakran fenntartásokkal terhes környezetben szervezetünk még mindig rendelkezik ilyen lelkes egyénekkel, közösségekkel, együttesekkel, kulturális csoportokkal. így sikerülhetett csak a támadások és „ellendrukkerek” akciói ellenére megvédeni közösségeink munkáját, alapszervezeteinket, a regionális és országos együttműködést. Szövetségünk munkája a nyilvánosság előtt zajlik, tevékenysége a közönség előtt teljesedik ki, s azt, hogy ez milyen hatásfokon és eredménnyel járt az elmúlt években, nem én vagyok hivatott megítélni. Ezt ki-ki a saját falujában, városában s régiójában maga is megítélheti. Annak érdekében, hogy érzékeltessem, milyen méretű az a munka, amelyet a Csemadok végez, hadd mondjak néhány adatot. Évente továbbra is 10-15 országos jellegű rendezvényt szerveztünk, az ezekhez kapcsolódó helyi és regionális rendezvényekkel. A regionális rendezvények száma meghaladja az ötvenet, s a helyi rendezvényeké az 1500-at. Ezek mögött a rendezvények mögött több tízezer ember áldozatos munkája áll. Rendezvényeink zöme helyi forrásokra támaszkodik (tagdíj, önkormányzatok, helyi vállalkozók). Alapítványokat is létrehoztunk. Ezek pénzforrásai (főleg a peremvidékeken) még kicsik. Regionális és központi rendezvényeink nem jöhetnének létre külföldi, főleg magyarországi alapítványok (Illyés Közalapítvány, az MVSZ, a Rákóczi Szövetség stb. segítsége nélkül. Hatalmas erőfeszítések árán sikerülhetett például a millecentenárium évében, időtartamukban ugyan rövi- debb, de szellemi értékükben talán értékesebb rendezvényeket megvalósítani. Nem csoda, hogy a hatalom haragjának újabb hulláma a millecentenáriumi
