Irodalmi Szemle, 1997

1997/3 - Czakó Gábor: Emese csodája

Czakó Gábor

legrosszabb. A főorvos úr félbe is akarta hagyni a műtétet, amikor kiderült, hogy a daganat szétterjedt az összes hasüregi szervekre.

— Az operáció végül is folytatódott, és kitakarítottak minden beteg szövetet. Emese túlélte, hazaengedték. Gyógyszereket kapott, és két hetenként kellett pár napra bemennie a kórházba. A lakás továbbra is búcsújáróhely maradt. Eljártunk imádkozni az ágyához, no igen, ez az ágy egy szivacs volt, a szülei kettős fekhelye mellett. Az egész szobában szinte nem volt más néhány széken és az örökké égő gyertyán kívül. A gyertya nem csupán a Lélek tiszta fényét jelentette, hanem dolgozott is: a szülők nem aludtak túlságosan sokat. Emesének súlyos fájdalmai voltak, s noha a leletek egyre negatívat mutattak, hamarosan morfiumozni kellett.

— Egy idő múlva idegenek is csatlakoztak az imádkozókhoz, és valami különös levegője támadt a lakásnak. Mindenki tudta, hogy mi a helyzet. Emese is: világos pillanataiban beszélt is erről a maga négy-, majd ahogy múlt az idő, ötéves módján, az érettségnek, a beavatottságnak a valós hitelével. Keserűség nélkül.

— Nos, ez az, ami úgyszólván elmondhatatlan. Ott imádkoztunk vagy csak hallgattunk, merengtünk az előttünk fekvő gyermek mellett, aki, elég ennyit mondanom: rettenetesen nézett ki. Elfogyott szinte, megkopaszodott, no nem, tényleg, nincs értelme a részleteknek, mert rossza irányba térítenének. Az volt ugyanis az igazság, hogy mindannyian, akik odajártunk, fantasztikusan boldogok voltunk. Nem fájdalom nélkül és nem szenvedés nélkül, de éppen azt tanultuk meg Emese ágyánál, hogy a boldogság a teljes életérzés. Távolról sem a kellemetlenségek hiányát jelenti, hanem ellenkezőleg:?? Azt, hogy minden együtt van, a betegség is, a halál is — és ez jó. Érti, kérem? Olyannyira jó, hogy működni kezd: az egyéninek mondható érzések átterjednek az egész közösségre és cselekedetekké válnak. Tapintható gyöngédség ébredt bennünk egymás iránt. Tisztázódtak például a félreértések öcsém és köztem. Magyarázkodás nélkül. Egyszerűen nyilvánvalóvá vált, hogy annak idején az és az a ciolog valójában hogyan is történt, és mi volt az értelme. Megszűnt, mit megszűnt, nevetségessé vált az irigységem, a gyanakvásom öcsém iránt. Mindannyian úgy voltunk, hogy alig vártuk azt az akármilyen kevéske időt, amit a leghajszásabb napunkból is abban a gyertyaillatú szobában tölthettünk.

— Emese állapota időközben különösen alakult. A kedélye egyre javult, gýakran nevetett, sétálni vágyott, ugyanakkor járni már egyáltalán nem tudott, és teljesen megvakult. Szülei kocsiban tologatták az utcán, mint valami kisbabát. Az orvosok után természetgyógyászok próbálkoztak, méregerős gyógyszerek helyett gyógy füvekkel, teákkal, vegetárius étrenddel.

— Akkor halt meg, amikor a legjobbak voltak a leletei. Egy szerdai napon azt állította a vizsgálat, hogy szinte minden a legnagyobb rendben, hétfőn reggelre, éppen ma egy éve, halott volt. Úgyszólván fölrobbant benne a rák, és elsöpörte az összes életműködését. Fura temetése volt. Elég sokan jöttünk össze, köztünk vagy öt-hat pap is, akik rendszeresen megfordultak Emese betegágyánál. A hagyományos szertartás föloldódott azokban az imákban, éne