Irodalmi Szemle, 1997

1997/3 - Czakó Gábor: Emese csodája

CZAKÓ GÁBOR

Emese csodája

Szikora Józsefnek

Hiába volt régóta esedékes, útitársam, a fehér hajú fiatalember, váratlanul szólalt meg. Már-már azon voltam, hogy fölteszek neki valami ostoba kérdést, vagy nyökögök valami közhelyet az időjárásról, olyannyira feszélyezett a pillantása. Nyugodt volt a szemüvege mögött, barátságos, ám kitartó. A vonat zötyögése ellenére nem vette le rólam tekintetét, mint akinek igencsak nyomja valami a lelkét, hanem fél illetéktelent avatni gondjába.

Elkapta a gondolatomat

— Nem tartom önt illetéktelennek, végtére is ebben az ügyben senki sem illetéktelen. A történetemnek, amennyiben ezzel a szóval egyáltalán illethető, ma, hm, évfordulója van. Illetőleg volna — igazította ki magát mosolyogva —, ha érdemes volna napokhoz kötni, s ha nem maga az egész volna az, ami.

— No persze, most rejtélyes vagyok.

Bólintottam, mire ő sietve folytatta.

— Mintha ugyan az akarnék lenni! Csöppet sem biztosíthatom.

— Talán, ha elölről kezdené, és sorban mondaná, ahogy.

— Pontosan így gondolom.

Elnyújtóztam kényelmesen, szokásom szerint némileg túlságosan elenge- detten a gyorsvonat ülésének párnáin. Kissé féloldalra dőlve, teljes súllyal a szomszédos, egyébként üres helytől elválasztó karfára nehezedtem, lábamat az ablak alatti langyos fűtőtest alumínium borítására helyeztem. Ő éppen ellenkezőleg. Éber, szinte feszült tartásba húzta ki magát. Nyakát előrenyújtva éppen eltakarta előlem Csontváry Zarándoklás a nagy cédrusfához című festményének színes fényképmásolatát, mely törött üveg mögött fakult és füstö- södött egy régi népművelési elképzelés elfeledett őrszemeként.

— Emese négyéves volt, amikor rákot kapott. Két hét sem telt az első panaszoktól, s kiderült: mitől a hasfájása és az étvágytalansága. Azonnal megoperálták. Szülei lakásába a műtét idején egész nap érkeztek a barátok, a rokonok. Beszélgettek, hallgattak, imádkoztak, akinek több ideje volt, az reggeltől estig, akinek kevesebb, az egy órát, fél órát. Volt, aki csak fölugrott egy Miatyánkra vagy egy rögtönzött könyörgésre. Anikó néni és barátnői a napszak szerinti zsolozsmát énekelték csöndesen.

— Emese apja átszaladt a klinikára — ott laktak a Klinikák sora mögött egy kis mellékutcában. Az egyik nővér elmondta neki, hogy igen, valóban, a