Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - Csontos Vilmos: Vihar zúg, Hattyúdal, Hatalmas dárda (versek)
Csontos Vilmos CSONTOS VILMOS Vihar zúg Vihar zúg az erdőn, recsegnek az ágak, A fészklakók közt riadalom támad. Évszázados tölgyek büszke daccal állják, Megszokták: a szelek gyakran megcibálják. Csemeték szepegnek künn az erdőszélén, Egymást ölelgetik a süvöltő szélben. Érzik, ha egymáshoz hajolnak az ágak: Ez a feltétele a megmaradásnak! Csillapul a vihar, nyújtóznak az ágak, Sok fészeklakónak dalos kedve támad. A százados tölgyek azt suttogják — halkan: Tovább izmosodunk az újabb viharban! 1994 Hattyúdal A tegnap sovány emlőjén tengva, Botladozom itt — kétségbe esve. Virradatkor rám zord fagyok lesnek, A terveim már alkonyba vesznek. Megdermesztő didergést tart fogva, Úgy tekint rám a nap is — vacogva. Ha kutatva még magamba nézek, Tavaszt, nyarat hiába idézek; Minden csak röpke álom volt csupán, Nyc.^atalanul tűntek el egymás után...
