Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - Vércse Miklós: Az aranyat szóró juhászlegény (Gorái mese)
Az aranyat szóró juhászlegény vények legalább azt rakják tele tallérral. De a fösvény asszony visszadobta a sapkát. Fogta hát a kocsmáros a felesége sütőlapátját, amivel a kenyeret rakta a kemencébe, s amikor az asszony meg a lányai nem figyeltek oda, belemé- lyesztette a pénzbe, s jó sokat emelt ki belőle rajta. Fölöttébb örült, hogy sikerült neki, és mohón kapott a lapáton tornyosodé pénz után. Ám alig ért hozzá, máris felhangzott a háta mögött: — Ragadj oda, ragadj csak! így aztán a kocsmáros is odatapadt az aranyszekérhez lapátostul, mindenestül. Segítségért akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán, el akart lépni az aranyszekértől, de a lába nem engedelmeskedett. Az Ördög a kocsmárost is fellódította hát a többiekhez, és vágtatott velük a felvégre, a bíró háza elé. Éppen az ablaka alatt állt meg. Ahogy a bíró meglátta az aranyszekeret, azt hitte, királyi látogatók érkeztek. Megpödörte a bajuszát, gyorsan tiszta ruhát öltött, és sietett üdvözölni Őfelségét. Mekkora volt a meglepetése, amikor a király helyett az aranyszekéren megpillantotta a fösvény asszonyt a három lányával meg a kocsmárost, ahogy ülnek a hatalmas pénzrakáson. Nyomban fölpattant hozzájuk a szekérre, és nagy patáliát csapott, merthogy mindez őt illeti meg, hiszen ő a bíró, a falu első embere. Ám ahogy belemarkolt a pénzbe, rögvest hallotta a háta mögött: — Ragadj oda, ragadj csak! A bíró ugyancsak meglepődött, szállt volna tüstént le a kocsiról, de a lába nem engedelmeskedett, segítségért akart kiáltani, de a torkán nem jött ki hang. — Na, ezzel is megvolnánk, itt vannak a fösvények mind egy rakáson — szólalt meg az ördög a szekér alatt. Majd előbújt, megragadta a szekér rúdját, és már száguldott is úttalan utakon egyenesen a pokolba. Meg sem állt a pokol kapujáig. Ott aztán imígy kezdett okoskodni: — A kiszabott munkámat jóval előbb elvégeztem, mint azt Lucifer megparancsolta. Idekint ragyogóan süt a nap, jó lesz még egy kicsit sütkérezni. Az árnyékba húzta az aranyszekeret, maga pedig leheveredett egy jó nagy sziklára, ahová legjobban tűzött a nap. Roppant elégedett volt magával, hogy minden dolgát idejében elvégezte. Alkonyattájt aztán felcihelődött, hogy most már bemegy a pokol kapuján. Húzza, húzza az aranyszekeret, de az meg se mozdul. Mi történhetett ezzel? Benéz az ördög a szekér alá, hogy megtudja, mi került az útjába, hát egy juhászlegényt lát ott. Békésen szendereg az árnyékban, rá se hederítve az aranypénzre. Az ördög rettenetes dühbe gurult, hogy nincs hatalma a juhászlegény fölött, olyannyira, hogy mérgében szétpukkadt és szétfolyt, mint a kulimász. A nagy pukkanásra felébred a juhászlegény, és körülnéz. Tapogatózik maga körül, hirtelenjében fel sem tudja fogni, hogy valóban az aranyszekér alatt ahidt-e, vagy csak álmodta az egészet. Aztán talpra szökött, de még inkább csodálkozott, amikor látta, hogy az aranyszekér tele van aranytallérral, és a fösvény ac :ony meg a három lánya, a k máros meg a falu bírája turkál
