Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - Vércse Miklós: Az aranyat szóró juhászlegény (Gorái mese)
Gorái mese Azzal odaperdült az aranyszekérhez, és mohón turkálni kezdett a tallérokban. Ám alighogy megérintette a pénzt, hallja a háta mögött: — Ragadj oda, ragadj csak! És a középső lány is odatapadt az aranyszekérhez. Hasztalan igyekezett szabadulni, a lába nem engedelmeskedett, hasztalan akart kiáltani, egyetlen hang sem jött ki a torkán. Mivel a középső lány sem mutatkozott otthon, magához szólította az asz- szony a legfiatalabbik lányát: — Fogd a korsót, s hozol nekem vizet! De ne a mi kutunkból! Menj egészen az Ördög-kútig, amely a malom fölött van, onnan hozzál vizet! Mert azt álmodtam, ha abból iszom, meggyógyulok. Megy, mendegél a legfiatalabbik lány, hogy vizet hozzon az anyjának. Odaér az Ördög-kúthoz, telemeri a korsót vízzel, és indulna vissza. S akkor megpillantja a pénzzel megrakott aranyszekeret és a két testvérét, amint ott turkálnak a csillogó tallérokban. — Ahá, hát ilyen testvérek vagytok ti! — mondja nekik szemrehányón. — Én eszetekbe se jutnék, ha nem küld vízért anyánk. A nővérei mutogatják neki, hogy csak menjen haza, neki azonban esze ágában sincs. így szól hozzájuk: — Azt már nem! Nekem is kijár a részem. A tallérok az enyémek is, nem csak a tiétek. Hisz engem is elküldött anyánk vízért, így hát tisztességesen megosztozunk a pénzen Hasztalan próbálták elhessegetni a nővérei, odaperdült az aranyszekérhez, hogy kivegyen belőle egy marék pénzt. Ám amint a tallérokhoz ért, máris hallatszott a háta mögött: — Ragadj oda, ragadj csak! Futott volna már el a legkisebbik lány, de nem engedelmeskedett a lába, segítségért is kiáltott volna, de nem jött ki hang a torkán. Otthon az anyjuknak megfordult a fejében, vajon milyen büntetés érhette a lányait, hogy egyikük sem tért vissza. Bár halálos beteg volt, csúszva-mász- va valahogy csak eljutott az Ördög-kúthoz. Szomjasan, kimerültén éppen inni akart a kút vizéből, amikor meglátta az aranyszekeret meg a három lányát, amint turkálnak a tallérokban. Rikácsolva vetette magát az aranyszekérre: — A pénz az enyém! Én küldtelek ide benneteket. Ahogy hozzáért a pénzhez, máris hallotta a háta mögött: — Ragadj oda, ragadj csak! Az anya még tovább szidalmazta volna a lányait, de csak a száját tátogatta, hang nem jött ki a torkán. Vissza akart vánszorogni az Ördög-kúthoz, hogy igyék a vizéből, a lába azonban nem engedelmeskedett. — Na, most már fölpakolhatom őket — szólalt meg a szekér alatt csücsülő ördög. Földobta az asszonyt meg a lányait a szekérre, és azon nyomban vágtatott velük a faluba, egyenesen a kocsmáros háza elé. Amint a kocsmáros meglátta az aranyszekeret, kitárta az ablakát, és odadobta a sapkáját, hogy azok a fős
