Irodalmi Szemle, 1997

1997/3 - Vércse Miklós: Az aranyat szóró juhászlegény (Gorái mese)

Az aranyat szóró juhászlegény

Gorái mese

Az aranyat szóró juhászlegény

Az alvégen, az erdő mellett élt egy asszony a három lányával. Az asszony messze földön híres volt fösvénységéről. S a lányai? Ők sem voltak különbek. Holott volt mindenük dögivei, úgyhogy ha nem dolgoznak is, kitarthatnak életük végéig, de a szegény emberen nem segítettek volna a világért sem.

De hát akár gazdag, akár szegény az ember, a betegség nem válogat, attól még utoléri. így is történt. Az asszony halálos beteg lett. Egyszer ez a beteg fösvény asszony meghallotta, ahogy a lányai a szomszéd szobában már az örökségen osztozkodnak. Rettentő haragra gerjedt. Kieszelte, hogyan álljon bosszút rajtuk. Hívta is nyomban a legidősebb lányát, és ráparancsolt:

— Fogd a korsót, és hozzál nekem vizet! De ne ám a mi kutunkból! Azt álmodtam, hogy ha az Ördög-kútból hozol, amely a malom fölött van, attól meggyógyulok.

Elindult hát a legidősebb lány vízért. Megy, mendegél, végre elér az Ördög- kúthoz. Alig merítette félig a korsót, megáll mellette egy aranyszekér, teli fényes tallérokkal. Hirtelen azt sem tudja, álom-e vagy valóság. Körülnéz, lát-e valakit. S amikor látja, hogy egy teremtett lélek sincs a környéken, belemarkol a pénzbe, hogy vegyen belőle. Abban a pillanatban hallja ám a háta mögött:

— Ragadj oda, ragadj csak!

Erre el akar szaladni, de nem bír. Kiáltani akar, de nem tud, egyetlen hang sem jön ki a torkán.

Várja az asszony a legidősebb lányát, egyre várja. Amikor már elunta várni, hívja a középső lányát:

— Fogd ezt a korsót, és hozz vizet! De ne a mi kutunkból hozzál ám! Azt álmodtam, ha iszom az Ördög-kút vizéből, amely a malom fölött van, meggyógyulok — mondja neki.

Fogja a középső lány a korsót, és indul, hogy vizet hozzon. Megy, mendegél, egyszer csak elér az Ördög-kúthoz. Telemeri a korsót, s ahogy megfordul, hogy induljon, meglátja az idősebb testvérét, amint az aranyszekérnél az aranytallérokban turkál. Odahagyta a korsót, a vizet, s jóllehet a nővére óva intette, hogy ne közelítsen a szekérhez, ő csak törtetett oda.

— Hát persze, te teletömöd magad aranytallérokkal engem meg eltuszkolnál innen. Hát azért sem! — sipítozta a középső testvér. — A pénzt megfelezzük! Fele neked, fele nekem!