Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - Dominik Tatarka: A csodatevő tündér
Dominik Tatarka DOMINIK TATARKA A csodatevő tündér Teofil udvarában a fiatalok társasága a bortól és egymástól fölhevülten épp a legjobb hangulatba, a lírikus bolondok állapotába kezdett kerülni, amikor közülük az egyik, éspedig Durdík, akit tudj’ isten, miért neveztek Trisztánnak, váratlanul fogta magát, s elment. Durdík, akit Trisztánnak neveztek, fölállt, érthetetlenül, de határozottan elvonult az asztaltól, barátai csodálkozó tekintete dacára szintúgy határozottan magára terítette fekete palástját, sőt az utolsó csöppig torkába szűrte a közös kehely borát. De barátai hagyták, nem tartóztatták: Trisztán, ne menj, Trisztán, ugyan hová mennél az éjszakába egyedül, Trisztán, maradj. Bizonyára azért is, mert épp az jött meg, akit vártak: dr. Melicher, a csoport mecénása. Amit sejtetett, eljátszott, elég volt. Tisztelték őt. S tisztelték a korlátlan szabadságot és a műhelytitkot. Aki dolgozni ment, „termelni”, „mérget főzni”, akár a föld alá is bújhatott, egész hetekre eltűnhetett, csavaroghatott — minél hosszabban, annál titokzatosabban — tagadhatott, megjelenhetett és eltűnhetett, senkinek, a legbizalmasabb barátnak sem volt joga kérdezősködnie. A műhelytitok szent volt. Amint az magától értetődő volt, mindnyájan a teljes szabadságot vallották, s nem akarták, hogy bármi korlátozza őket, még a barátság sem. Szóval Durdík, akit isten tudja, miért neveztek Trisztánnak, a műhelytitok ködébe burkolózott s elvonult, bár nem tudta, még azt sem tudta, az utca legközelebbi sarkán túl melyik irányba fordul majd, s mihez kezd a következő pillanatban. Elhatározása erőltetett volt. De ilyen süketen menni, ha már elment, elég semmilyennek, íztelennek, sőt ostobának tűnt neki. Késő éjszaka volt, a város sötét, elsötétített, néptelen. Azt gondolta: Feketerigó énekeljen nekem legalább. És hegyezte is mindjárt fülét, s valóban hallgatózott. De akárhogy is igyekezel, nem hallott meg semmit. Hogy lehet ez? Teljesülnie kellene, s mégsem teljesül egy ilyen szerény kívánsága sem. Még egy fénysugár sem látszott sehol. \z -.öiJ'^ett sötét éjszakában nem énekel feketerigó, gondolta, mert bom- ;u< •/.!• álnak az égbt,!"'r\ és undo Va vetette el ötletét.
