Irodalmi Szemle, 1997

1997/3 - Gál Sándor: Kétlábú szék (regényrészlet)

Gál Sándor

hat órakor kiugrasztotta az ágyból, hogy edzett, kitartó és fegyelmezett szocialista if jakká nevelje őket, ami nekünk egyáltalán nem volt ínyünkre, sőt, igyekeztünk mindenféle kitalált okokat előráncigálva, kimaradni az egészből. Csak hát Beke tanító elvtárs eszén nehezen lehetett túljárni, hiszen — mint később megtudtuk — a régi világban leventeparancsnok volt, s valahol Fehérvár környékén egy nagy tankcsatában egész leventeszázadot vezényelt a

— halálba... Persze, meglehet, hogy mindez csak rosszakaratú mendemonda volt, de a távolról jött emberről soha nem lehet tudni az igazságot Mert hát

— tették fel ezzel kapcsolatban a nem egészen alaptalan kérdést —, akkor miért nem maradt Magyarországon, miért vedlett át — magyar létére — szlovákká, s miért „repatriált” hozzánk?! Ok nélkül az ember nemigen hagyja el otthonát! Beke tanító elvtársnak — meglehet — jó oka volt a hazacserére; nyilván el kellett jönnie szem elől, s a háború utáni zűrzavarban, népek vándorlásában, kényszerű kitoloncolásában fel sem tűnt egy ember távozása vagy eltűnése. Egy repatriált magyarországi szlováktól pedig az időben mifelénk nem kérték számon a múltját, háborús szereplését, hiszen még a Hlinka- gárdisták is bocsánatot kaptak, ha hajlandók voltak letelepülni a déli határzónába. így Beke tanító elvtárs háborús szerepe itt elhanyagolható kicsiséggé vált, s ebben az isten háta mögötti intézetben taníthatott, s fegyelmezhette a pubertáskor határát alig átlépő, majdani mezőgazdasági szakmunkásokat A napirend betartásával nagyobb ideológiai kárt nem okozhatott, sőt a fegyelem és a rend megszilárdításával alkotó módon hozzájárulhatott a népi demokrácia új embertípusának a kialakításához.

Elhagyván vagy feledvén a tegnapot, azt el kellett ismerni, hogy Beke tanító elvtárs szervezési kérdésekben a helyzet magaslatán állt Különösen akkor jeleskedett, ha sportrendezvények megszervezéséről volt szó. Imádta a sportot; egyébként lelkesedett a röplabdázásért és a pingpongozásért, de ugyanezzel az igyekezettel rendezett futóversenyeket és focicsatákat is. Tölgyes „egyről” ugyanezt már nem lehetne állítani, mert nemcsak észjárásban, hanem testi mivoltában is lényegesen lassúbb volt BekénéL Az is látható volt -hogy nem nagyon barátkoztak, ennek ellenére az iskola hétköznapi rendjében nem zavarták egymást Beke az „állatosoknál”, tehát nálunk egy vastag egyetemi tankönyvből oktatta a tudnivalókat; előfordult, hogy egész passzusokat olvasott fel, zömmel anatómiai szakszövegeket, amelyeket fontosnak vélt, ám amelyekből vajmi keveset értettünk meg. Feltehetően a sok latin kifejezést ő maga sem tudta megfejteni, ennek ellenére az állattenyésztési órák eléggé érdekesek voltak. Különösen amikor az állatok szaporításával kapcsolatos tudnivalókat ecsetelte Beke tanító elvtárs. Bármely irányból is közelítette meg a témát, az ebédlőből átlényegült tanteremben mindenki ugyanarra gondolt Tehenek és bikák, mének és kancák, kosok és ürük, kanok és kocák életfunkciói, szaporodásuk és szaporításuk biológiája és fiziológiája akadályok nélkül vetült vissza a férfi-nő kapcsolatra, így aztán az osztálybeli elmélet és az istállóbeli gyakorlat ott vibrált a levegőben hol erősebb, hol gyengébb kisülések villámfényeit váltogatva. Mintha napról napra a felfedett és a kitéri-