Irodalmi Szemle, 1997

1997/2 - FÓRUM ’97 - Koncsol László : A magamhoz való hűség...

gyaroknak fizet vélt és tényleges nemzeti sérelmeiért: amit elszenvedett, velünk szenvedteti, hajdani elnyomottból kaján elnyomóvá lett. A történelemért sokszorosan visszafizet, mert nyelvét szabadon használhatta, egyházi iskoláinak nyelvéről szabadon maga döntött, nem kötelezték kétnyelvű lapok kiadására, élhetett nyelvével a törvényszéken, a szlovák vidékek hivatalaiban, ahol két-, sőt három- és négynyelvű tisztviselői apparátus várta, s nem fosztották meg vagyonától, nem űzték el szülőföldjéről, nem deportálták, nem hoztak megkülönböztető törvényeket a rovására, nem szabták át lépten-nyo- ■mon közigazgatásának földrajzi szerkezetét a soros választások politikai érdekei szerint. Ezzel szemben áll a mi kisemmizésünk nyolcvan esztendős folyamata: az ezreket távozásra kényszerítő első csehszlovák állampolgársági törvény, a tízezrek kenyerét elorzó csehszlovák földreform, a telepesfalvak láncolata, a határmenti sáv elsorvasztása, a családok szétszakítása, a megyék és székhelyeik ezeréves szervezetének szétverése akár a székhelyek határa mentén (Esztergom, Ipolyság, Beregszász) vagy a város testén át (Komárom, Balassagyarmat, Sátoraljaújhely), amely a kárpátaljai lecsatolással egy további megyeszékhely, Ungvár tragédiájával szaporodott. Iskoláinkat bezárták, pedagógusainkat kiűzték, egyházainkat sorvasztották, a tehetetlen szovjet, majd ukrán és román politika abszurd nyomorba süllyesztette a magyar népességet, a délszláv vezérek ágyútöltelékké, földönfutókká vagy páriákká fokozták le a nekik ítélt magyar százezreket, s folyt és tovább zajlik a magyarellenes kisantant koalíció politikájának egyeztetése: a félgyűrű kormányai egymás lépéseit lesik és utánozzák a kisebbségi politikában. A gyűlölet a lelkekbe ivódott, a szlovákság 1918-tól tíz-húsz évenként megkapja a maga gyűlöletdózisát, a sovinizmus apáról fiúra, pedagógusról tanítványra, barátról barátra öröklődik, táplálja a sajtó, a politika, az utca, az elektronikus sajtó, a szépirodalom, a tudományos publicisztika, s a földreform, a lakosságcsere, a vagyonkobzások s a termelőszövetkezeti négy évtizedes hiátusa révén a magyar vidékek negyven százaléka idegen kézre jutott. A magánosításból a jelenlegi kormányzat eleve kizárt bennünket, s egy vagyonra és pénzre épülő, az értelmiség által vezénylendő tőkés, polgári rendszerben vagyonok és pénz nélkül, kevés iskolával és elégtelen számú értelmiségivel indulunk a jövendőbe.

F Ó R U M ’97