Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - FÓRUM ’97 - Fónod Zoltán : A párbeszéd esélye
FÓRUM ’97 A párbeszéd esélye Úgy kezdődött az új év, hogy annak első hétvégén (január 4-5-én) a So- morja melletti Csölösztőn kétnapos Új évi fórumot szerveztek az értelmiségi fórum megalakításának a szándékával. Az a tény, hogy a rendezvény „bábái között két (pártokhoz kötődő) alapítvány, a Márai Sándor és a Mécs László Alapítvány vett részt, a rendezvényt megelőzően találgatásra adott okot. Attól féltették a szerveződő fórumot, hogy nem a párbeszéd szándéka hívja életre, hanem a pártok a ’’segédcsapat” szerepét szánják neki. Szépségtapasznak számított, hogy az előkészítő bizottság tagjai között más pártállásúak vagy pár- tonkívüliek is részt vettek. A tanácskozás kellemes csalódást jelentett, ami azt is jelzi a „gyanú” nem igazolódott. A népes előadógárda sokszínűsége a nyitottság szándékát erősítette meg, s ezzel egy új szakasz kezdetét is jelentheti. A kisebbségi pártok ugyanis a rendszerváltás óta nem tartottak igényt az értelmiséggel folytatott párbeszédre. Ha ez a kezdeményezés most áttörést hoz, akkor a szándék önmagáért beszél. Még akkor is, ha a tanácskozás a helyzetfelmérő előadásokra helyezte a hangsúlyt, s az értelmiségi fórum megalakításában csak egy szándéknyilatkozat elfogadásával elégedtek meg a szervezők. Feltehetően ők sem hittek abban, hogy a meghívott 140 vendég közül mintegy százhúsz részt vesz a rendezvényen. A fórum sorsáról majd egy következő (februárra tervezett) találkozó dönt. A tanácskozást követő különböző rendű és rangú értékelések sem változtatnak azon az igényen, hogy szükség van olyan fórumra, ahol ütközhetnek a nézetek, s nem csak „pártos” igazságokkal manipulálják a közvéleményt. Feltehetően a párbeszédre, az együttgondolkodásra elsősorban a politikusoknak lenne szükségük, hogy ne csak magukat hallják, hanem meghallgassák azok véleményét is, aki az „erdő”, a népérdek felől állnak. A párbeszéd hasznát, szükségességét nem kérdőjelezhetik meg azok a kávéházi „örökmorgók”, akik mindig mindennek az ellenkezőjét bizonygatják. S talán azok sem, akik arra gyanakszanak, a politikai pártok elitje keresi a helyét, hogy „átmentsék” magukat egy új szereposztásba Hogy mennyire tisztességes a szándék, azt majd eldönti, milyen „sűrű” sorokban kívánják megszállni a vezető tisztségeket, s mennyire adnak teret és helyet a pártonkívüli érdekek képviseletének. Meg az is, mennyire képes a politika az értelmiség helyzetfelismeréseire odafigyelni. Értelmetlen ezért már most azon füstölögni, hogy a kezdeményezést a pártok vállalták. Egy intézmény, rendezvény működtetése elképzelhetetlen anyagi források nélkül, s ha ezzel az alapítványok rendelkeznek, nincs benne kivetni való, ha a közösségi érdekeket (köztük a saját pártjukét is!) megcélozzák egy ilyen vitafórum létrehozásával. Az ügy lényegéhez tartozik, hogy egy ilyen fórumon maguk a pártok is jelen vannak. Annál sikeresebb lesz ugyanis a párbeszéd, minél őszintébb és kritikusabb a véleménymondás, az igazság keresése. A pártok tűrőképességét majd az méri (s ez behatárolja a készü
