Irodalmi Szemle, 1997

1997/2 - FÓRUM ’97 - Dr. Bordás Sándor : Az identitásról

FÓRUM ’97 Dr. BORDÁS SÁNDOR Az identitásról Ha identitásról beszélünk, feltehetjük a kérdést, hogy mit értünk identitá­son? Fontos vagy kevésbé fontos dologról van-e szó? FONTOS ha látjuk azt, hogy az identitás megőrzéséért újraértelmezéséért, gazdagításáért mennyi mindent tesznek a különböző kormányok, gyakran megsértve az évszázadok óta bevált demokratikus jogrendet, vagy olyan tör­vényeket hoznak, melyekkel eleve meggátolják nemzetek vagy nemzetiségek új generációinak identitástudatának kialakulását, fejlődését. Pl. Amerika a de­mokrácia és jogrend fellegvára. Mégis amikor a Simpson-ügy kipattant, a jog meghátrált. Annak ellenére, hogy az egész világ sejti és tudja, hogy Simpson színesbőrű sportcsillag ölte meg gyönyörű szőke feleségét és szeretőjét, mégis felmentették. Mert tudták, hogy minden Amerikában élő fekete álma egy szép fehér bőrű szőke nőt venni feleségül és luxuskörülmények között, kicsit álomvilágban élni, mint ahogy ez Simpsonnak bizonyos ideig sikerült is. Nem tehették tönkre sok millió fekete álmát és vágyát, amely már évszázadok óta szinte az identitásuk részévé vált, azt az illúziót, hogy akinek ez az álom telje­sül, az gázkamrában végzi. Ugyanis az ügy kapcsán komolyabb következmé­nyektől tartottak. Hazai tájakra evezve Szlovákia jelenlegi kormánya a parlamenttel számta­lan olyan törvényt fogadtatott el, amelyek gátolják az itt élő nemzetiségek egészséges identitástudatának a fejlődését. KEVÉSBÉ FONTOS akkor, ha egyéni szintre lebontva látjuk azt, hogy az emberek sokasága különböző megfontolásokból (pl. karrier, anyagiak, más érdekek stb.) feladja korábbi identitását, más nemzettel azonosulva azok érté­keit vallja magáénak, esetleg kettős vagy hármas identitástudatát hangoztatja. De mit is értünk identitáson? Első gondolatunk az lehetne, hogy a fogalom maga tautologikus, hisz természetes, hogy az egyén azonos önmagával. Amennyire axiomatikus ez a klasszikus matematikában (a=a), annyira nem egyértelmű a lélektanban. Az én-azonosság az a központi erő, amely a sze­mély fejlődését születése pillanatától haláláig vezérli. Az a csomópont, amely köré az egyén „túltelített oldata” kikristályosodik. Vezérfonal, amely a társada­lomba való benövést irányítja. Horizont, amely a személy növekedésének so­ha el nem érhető aszimptómája. A személyes identitás és boldogság éppen ezért rokon fogalmak. Mivel az identitással kapcsolatos kijelentések nem „van” típusúak, hanem döntően „kell” megfogamazások, azt is mondhatjuk, hogy a fogalom etikai természetű, a szónak meta-etikai értelmében. Nem azt állítjuk, ami van, ha­nem azt, ami felé törekszünk, aminek lennie kell (vagy nem szabad). Ezáltal válik érthetővé, miért jelennek meg az identitással kapcsolatos egyéni vagy társadalmi méretű konfliktusok „morális” színezetű problémaként. Az identi­

Next

/
Thumbnails
Contents