Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - FÓRUM ’97 - Grendel Lajos : Sorsközösségben élünk a velünk szomszédos nemzetekkel
FÓRUM ’97 ban megismerni nemzeti múltunknak azokat a hagyományait, amelyek immunissá tehették volna a totalitarizmus fertőzésével szemben. Számunkra a kommunista ideológiával szemben leginkább a magyarországi népi mozgalom írói és szociográfusai kínáltak hitelesebb alternatívát. Ám ennek a romantikusan antikapitalista mozgalomnak a nemzetképe is romantikus és idealisztikus volt, várakozásait a történelem nem igazolta. Az 1989-es fordulat, a 90-es évek viharos belpolitikai eseményei és válságai (melyek végét egyelőre nem látni), a csehszlovák állam felbomlása és a Szlovák Köztársaság kikiáltása új helyzet elé állította a szlovákiai magyar népközösséget is. Ez a helyzet azonban egyben a „régi helyzet” is, ami új benne, az a létünket meghatározó belső és külsó függvényrendszer megváltozása. Az ország demokratizálódása lehetővé tette számunkra, hogy közösségi érdekeinket politikai pártok és spontánul létrejött civil szervezetek képviseljék. Érdekeink eredményes védelme szempontjából a nemzetközi helyzet is kedvezőre fordult, mivel ma nincs a közelünkben agresszív és totalitárius nagyhatalom, amely a leigázásunkkal fenyegetne, s az európai integráció folyamata elérte térségünket és töretlennek látszik. A magyar—román viszonyban bekövetkezett kedvező fordulat révén a szlovák demokratikus erők (s nemcsak a pártok, hanem a közvélemény) számára is értelmezhetővé válik a magyar kérdés behatóbb vizsgálata és méltányos megoldások keresése. A romániai fejlemények félelmeket és görcsöket oldhatnak fel nálunk is. Huzamosabb ideig félelemben élni nemcsak rossz dolog, hanem deformál, és paranoiás tüneteket is okozhat. Egy népcsoport nemzeti tudatában éppúgy, mint minden egyes állampolgáréban külön-külön. A félelem, a sarokba szorítottság érzése radikális válaszokra csábíthat, amelyek hosszú távon több kárt okozhatnak közösségünknek, mint hasznot. Történelmi tapasztalataink arra tanítanak bennünket, hogy. problémáinkra sem a jobb-, sem a baloldali radikalizmus nem hozhat gyógyírt. De arra is, hogy egyedül a demokratikus jogállam teremthet kedvező jogi és gazdasági feltételeket és garanciákat a kisebbségi érdekek érvényesítéséhez. Minden kisebbség fennmaradásának alfája és ómegája az érdekek sokféleségét tudomásul vevő és tiszteletben tartó demokratikus intézmény- rendszer szilárdsága. A szlovákiai magyar közvéleményben éppen ezért nem árt naponta tudatosítani, hogy a szlovákiai demokrácia védelme és erősítése elemi magyar nemzeti érdek is — ha éppen nem a legfőbb érdek napjainkban. Hogy a nacionalizmusra kalandorság nacionalizmussal válaszolni. Hogy azokhoz az elvekhez kell tartanunk magunkat továbbra is, amelyeket a csehszlovákiai magyarok jogvédő bizottsága fektetett le a 70-es és a 80-as években. Hogy vérségi kapcsolataink, kulturális és történelmi hagyományaink révén sorsközösségben élünk a velünk szomszédos nemzetekkel, s csupán együtt, nem pedig egymás ellenében juthatunk ki abból a zsákutcából, ahová a 20. századi totalitarizmusok tereltek be bennünket. Hogy Németh László és Bibó István idevágó gondolatai máig sem vesztettek időszerűségükből.
