Irodalmi Szemle, 1997

1997/2 - FÓRUM ’97 - Grendel Lajos : Sorsközösségben élünk a velünk szomszédos nemzetekkel

FÓRUM ’97

rok zöme a 20-as, 30-as években ideiglenesnek tekintette az első világháborút lezáró békeszerződésben megvont csehszlovák— magyar határt, s az irredenta válasz helyességét igazolni látszott az első bécsi döntés is, amellyel Szlovákia magyarok lakta területeinek 90%-a visszakerült Magyarországhoz Azt már kevésbé vagy egyáltalán nem tudatosította az irredenta magyar, hogy a bécsi döntés annak a müncheni egyezménynek volt a következménye, amely utat nyitott a jobboldali totalitarizmus közép- és délkelet-európai térhódításnak, s azt sem, hogy a német expanzió, amelynek a bécsi döntés csak egyik állomása volt, a magyar nemzetet ugyanúgy a létében veszélyeztette, mint az ideiglenesen pórul járt cseheket és szlovákokat. Hogy Magyarország feldarabolására az adott történelmi pillanatban nem az irredentizmus volt a helyes válasz, 1944-ben vált végképp nyilvánvalóvá, amikor a náci Németország megszállta és kifosztotta Magyarországot, elpusztította zsidó származású állampolgárainak százezreit, s október 15-én fasiszta diktatúrával váltotta föl az autokratikus Horthy-rendszert. Az irredenta nem látta, hogy a két bécsi döntés epizód csupán abban a világméretű harcban, amely a polgári demokráciák és a jobb-, illetve baloldali totalitarizmusok között éppen elkezdődött.

2. A polgári demokratikus válasz, amelyben a csehszlovák államhoz való lojalitás jutott kifejezésre. Ez abból a feltevésből indult ki, hogy a jogállamiság és a demokratikus intézményrendszer szavatolja a nemzeti kisebbségek fennmaradását és fejlődését. Az új államához hű, aktivista magyar azt nem látta vagy nem akarta látni, hogy a nemzetiségi kérdés kezelésében a cseh demokraták is nacionalista prekoncepciók rabjai. A magyar tömegek kisemmizése a földreformból, az ún. kolonizáció és a kisebbségek elnemzetietlenítésének egyéb formái kezdettől fogva megtépázták a magyar aktivisták szavahihetőségét. A masaryki demokrácia apologétái szeretnek elfeledkezni arról, hogy éppen a cseh demokrácia súlyos hibái és következetlenségei idézték elő azokat a folyamatokat, amelyek a szlovák szeparatizmus, valamint a német és magyar irredentizmus megerősödéséhez vezettek. A masaryki-beneši köztársaság a demokrácia és nacionalizmus olyan sajátos amalgámja volt, amely a szlovákiai magyarság számára értékrendet alapozó hagyományként csak fenntartásokkal és néhány részletében fogadható el.

3. A kommunista válasz Közismert történelmi tény, hogy a két világháború közötti időszakban a szlovákiai magyarok tömegei csatlakoztak a kommunista párthoz, s ez a párt a magyar baloldali értelmiség rokonszenvét is élvezte. A kommunista ideológia ugyanis nemcsak a szociális egyenlőtlenségek felszámolását ígérte, hanem a nemzeti-etnikai antagonizmusokét is. A kommunista ideológiának az internacionalizmusról szóló hittétele azt a reményt ébreszthette sok szlovákiai magyarban, hogy ezen a platformon orvosolhatók a magyar kisebbség jogsérelmei, sőt az eljövendő Kánaánban másodrendű kérdésnek számít majd az egyén nemzeti hovatartozása. A kommunista és a baloldali értelmiség éppen csak azt nem akarta látni, hogy a tetszetős ideológia a világtörténelem egyik legördögibb totalitarizmusát takargatja.

A szlovákiai magyarság nemzeti tudatában a legtöbb kárt az 1948-as kom-