Irodalmi Szemle, 1997

1997/2 - FÓRUM ’97 - Grendel Lajos : Sorsközösségben élünk a velünk szomszédos nemzetekkel

F Ó R U M ’97

lik-e amögött, amikor számunkra elfogadhatatlan kisebbségi követelések váratlanul úgy kerülnek le a napirendről, hogy aztán megint csak váratlanul megjelenjenek, megnehezítve, sőt meghiúsítva az együtthaladást.

Ezek után talán érdemes Kulcsár Kálmán akadémikus egyik legutóbbi tanulmányára utalni, amelyben Henry Kissinger megállapításaira hivatkozik. Az első szerint a legrosszabb szcenárióra való felkészülés elősegítheti megvalósulását, a második szerint a politikus mindig megmenekülhet kétségeitől, ha a legkedvezőbb feltételezéseket alakítja ki a jövőről, de tudatosítja: alkalmasságának próbája, hogy tud-e védekezni a kedvezőtlen, sőt előre láthatatlan helyzetekkel szemben. Ez viszont már átvezet egy harmadik politikusi magatartáshoz is: képes-e kiszakítani magát a taktikai döntések sodrából a hosszútávú érdekek felé, s megfelelő stratégiát kidolgozni ennek érdekében?

Kissinger megállapításai, úgy érzem, jelzésértékűek lehetnek a tudományos, jövőkép kidolgozásához az értelmiségi közreműködést igénylő szlovákiai magyar politikai gondolkodás számára is. Az említett harmadik szcenárió ugyanis a megelőző kettő szembesítésének is tekinthető. Következésképp: elkerülhetetlen minden demokratikus indíttatású gondolatmenet logikájának tiszteletben tartása, de a kizárólagosságtól óvó ütköztetésük is.

GRENDEL LAJOS Sorsközösségben élünk a velünk szomszédos nemzetekkel

A szlovákiai magyarság nemzeti identitástudatát egyfelől az az eltéphetet- len kötelék határozza meg, amely az egységes magyar nemzethez való tartozásban s annak ezeréves államiságában gyökerezik, másfelől annak a szűk nyolc évtizednek a tapasztalataiban, amelyet a magyar állam határain kívül, a Csehszlovák, majd a Szlovák Köztársaság állampolgáraként, illetve a második világháborút követő néhány esztendőben e köztársaság jogfosztott páriájaként szerzett. A nyolc évtizedes különélés folyamán a szlovákiai magyar népközösség nem vált külön nemzetté, ám a kisebbségi helyzetéből kifolyólag olyan kihívásokkal kellett szembenéznie, amilyenekkel az anyaországi magyar nem találkozhatott, és amilyeneket nem ismerhetett. így például a nemzetiségi elnyomás különféle nyílt vagy burkoltabb formáival, az asszimiláció kérdésével, anyanyelve elszegényedésével és romlásával, a kulturális elszigetelődéssel és gettósodással. Nemzeti identitását nem problematikusnak, hanem

— csöppet sem megalapozatlanul — folyamatosan veszélyeztetve érzi. A szlovákiai magyar népközösség rövidebb történelme tehát vizsgálandó abból a szempontból is, hogy szellemi és politikai elitje milyen válaszokat adott ezekre a kihívásokra.

1. Az irredenta válasz, vagyis a trianoni béke revíziója. A szlovákiai magya-