Irodalmi Szemle, 1997

1997/2 - FÓRUM ’97 - Öllős László : A centralizáció bűvölete

F Ó R U M ’97

dokumentumokra és a haladó európai gyakorlatra épülnek. Nyilvánvalóvá akarjuk tenni mindenki előtt, hogy hozzáállásunk demokratikus, s Heidegger- rel és a térség demokratáival együtt valljuk: a lét lényege az igazság, az igazság lényege pedig a szabadság. Mi szabad emberek akarunk maradni, ezért a közösségünk számára is igaz megoldásokat szorgalmazunk.

(Rövidítve)

ÖLLŐS LÁSZLÓ A centralizáció bűvölete

Ha az ember a szlovákiai magyar közélet és a szlovákiai magyar politika kapcsolatáról kíván beszélni akkor egy meglehetősen összetett kapcsolatrendszer leírását kell megkísérelnie. Az 1989 előtti, sokak számára az egyetlen tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy közélet és politika összefonódik. Minden politika, kiváltképp ha magyar, de egyébként is. A két terület közt nincs is éles határvonal, s amúgy is ez a hatékony, főleg az egyéni karrier vonatkozásában. 1989 novemberét követően új lehetőségek nyíltak a szlovákiai magyar politikai élet és közélet előtt. Lehetőséget kaptak, illetve lehetőséget szereztek a történelemtől, hogy kilépjenek a totalitárius pártállamnak és korporációinak szűkre szabott intézményes kereteiből, illetve túllépjenek az illegális és félillegális aktivitások szintén nem túl tág mozgásterén. Új politikai szervezetek születése és az új helyzet a többi kisebbségi társadalmi szervezettel kialakítható kapcsolaltuk vonatkozásában is új lehetőséget jelentett.

Nos, azt hiszem, nem szükséges részletes eseménytörténeti összefoglaló ahhoz, hogy megállapíthassuk, a szlovákiai magyar politikai és társadalmi szervezetek viszonyát hét évvel a forradalom után is a korporatizmus jellemzi. A szlovákiai magyarok, úgymond, társadalmi szervezeteinek többsége összefonódik a politikai pártok valamelyikével. A személyi összefonódás a korporatizmus jól ismert receptje alapján történik, az adott társadalmi szervezet vezetőinek többsége az adott párt politikusa is egyben, s a maradéknak is biztosított a lojalitása. A korporatizmus keményebb formáiban pedig a társadalmi szervezet nem áll meg egy eszmei áramlat értékeinek terjesztésénél, hanem nyilatkozatai rendszeresen egybevágnak politikai pártjának nyilatkozataival a társadalmi támogatottság látszatát kölcsönözve egy-egy politikai lépésnek. Pártja rendelkezésére bocsátja kapcsolatrendszerét, sőt mi több, részt vesz az adott párt szervezésében, bekapcsolódik anyapártja választási kampányaiba, és a sort folytathatnánk. Egyszóval elsősorban mozgósító szerepet játszik, tehát szükség esetén mozgósítja a befolyása alatt lévő társadalmi réteg vagy csoport tagjait politikai célok érdekében. Ezért persze az adott politikai párt védi is korporációit. Minden hatalmát és erejét latba veti, hogy döntéshozatali mechanizmusaiból kirekessze a többi párt támogatóinak