Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - FÓRUM ’97 - Öllős László : A centralizáció bűvölete
FÓRUM ’97 befolyását. Párttámogatás persze járhat bizonyos előnyökkel, például hozhat némi pénzt a konyhára stb. Nos, a mostani szervezeti struktúra aligha fog változni, még ha több nem éppen dicséretes következménnyel járt is mostanáig. Először is a kemény korporatizmus az adott társadalmi szervezet deklarált társadalmi funkcióinak ellátását a második helyre tolja. Ezek csak a szervezet politikai feladatait követhetik, illetve segédkezhetnek a politikai feladatok ellátásában. Ez az értékrend pedig alaposan rányomja bélyegét a szervezet érdemi társadalmi tevékenységére. Bármiféle változás, modernizáció csakis a politikai prioritások tükrében elfogadható, ami finoman fogalmazva is rugalmatlanná teszi az ilyen szervezeteket. Arról nem is beszélve, hogy a politikai mozgósítás legismertebb eszköze a demonstráció, tehát jelszavak kitalálása, tiltakozásszerű közzétételük, kiáltványok, nyilatkozatok, felhívások özöne. Azonban ezeknek általában legfeljebb érintőleges kapcsolatuk van azokkal a konkrét gyakorlati, politikailag szürke megoldásokat igénylő problémákkal, amelyek az adott társadalmi szervezet tényleges cselekvési körébe tartoznának. Ugyanakkor gyakran elfedik nem politikai feladataikat. Külön szeretnék említést tenni egy nagyon érdekes jelenségről, amit egy kiváló erdélyi értelmiségi találóan szómágiának nevezett. Itt még csak nem is egy nyilatkozattól vagy jelszótól várjuk gondjaink megoldását, hanem egy-egy szó szinte mágikus hangoztatásától, gyakran anélkül, hogy a reális, konkrét lépéseket megléphetnénk. Persze a politikai mozgósításnál nem ez a fontos. Másodszor, ha az adott társadalmi szervezet a politikai harc eszközévé válik, akkor a szervezet munkájába bekapcsolandó személyek megítélésének elsődleges szempontja a politikai lojalitás, s csak ezt követhetik az illető szakmai képességei. így azután az olyan légkör helyett, amely az adott terület minden szakemberének kedvet teremtene a munkálkodáshoz, a valóságban kialakuló légkör elriaszt. Márpedig a szlovákiai magyarság finoman fogalmazva nem a szakemberek túltengésétől szenved. Továbbá, minthogy a szervezet első számú feladata a politikai mozgósítás, nemcsak a más irányultságú személyeket igyekszik kirekeszteni döntéshozatali mechanizmusaiból, hanem az övéhez hasonló területen munkálkodó többi társadalmi szervezetet is politikai ellenfelének tartja. Ezért együttműködés helyett a visszaszorításukra, sőt esetenként tönkretételükre törekszik. Bennük ugyanis nem segítőtársakat és nem partnereket lát társadalmi feladataihoz, hanem olyan ellenfeleket, akik akadályozhatják politikai feladatának ellátásában, olyanokat, akik elrabolják tőlük eladdig hű támogatóikat. Velük ezért nemcsak nem kell, hanem nem is szabad együttműködni. Velük harcolni kell, s minél eredményesebben látja el társadalmi feladatait a másik szervezet, annál inkább. Meg kell őrizni, illetve vissza kell szerezni a monopolhelyzetet, ez az egyetlen megoldás. S végül pedig egy olyan intézményrendszert kellene teremteni, amelyben a szlovákiai magyar közélet minden hatalmilag számottevő területe ellenőrzött. Aligha kell magyarázni, mekkora akadályt jelent ez a hol erősebben, hol