Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - Rudolf Sloboda: A beszámoló
Rudolf Sloboda RUDOLF SLOBODA A beszámoló (sci-fi) Amint látják, a Földön sincs másképpen, mint itt, s ott mégis meghalnak emberek. Ezzel a jelenséggel 1720-ban találkoztam, amikor a Földre érkeztem munkatársaimmal. Az ő időszámításuk szerinti háromszáz esztendő alatt senkinek sem sikerült egy tapodtat sem előbbre jutnia a halál kiküszöbölése érdekében — ellenkezőleg, a hazámba való visszatérésem előtt értesültem arról, hogy a Földön új halálos betegség ütötte fel a fejét — az AIDS. A halálozások leggyakoribb oka az elvérzés — mindennapi dolog. Nem szólva háborúról, amit úgy viselnek, hogy az ellenségnek a vérét ontják, s ezt sokkal emberségesebbnek tartják, mint a másfajta háborút, ahol például gázt is vetnek be a harcba. (Az ottani harcos számára halálos, ha átfúródik a tüdeje, ha szívlövést, agylövést kap — minden esetben a vérzéssel van a baj.Az „élő” társak nem tesznek meg minden szükséges orvosi beavatkozást, hogy pótolják a vért. A megdermedt testet, amely már nem lélegzik, halottnak tekintik. Koporsóba helyezik, és a földbe teszik, esetleg elégetik, vagy éppenséggel a tengerbe süllyesztik. Ha tengerészekről van szó, az emberi pazarlás különösen komikus jelenség: egy képzett dolgozó — akire tízszer annyi nevelői munkát fordítanak, mint egy földművesre — például vízbe fullad, senki sem keresi az okát. Csupán a felesége meg a gyermekei siratják, az úgynevezett hozzátartozók, holott elegendő lenne az ember élesztésének bevált módját alkalmazni — ha értik ezt a fogalmat — hasonlóképpen, mint olyan esetben, ha valaki a víz alatt veszítette el az eszméletét.) Amellett, hogy a földieknek a halál óriási kárral jár, nem törekednek magának a jelenségnek a kiküszöbölésére. Ellenkezőleg, minden filozófiai tanuk magától értetődőnek fogadja el a halált. Ahogy a földi ember öregedni kezd — úgy negyvenesztendős korában —, lélekben már készül a halálra. Minél idősebb, annál természetesebb számára a halál jötte. A sok szenvedő, akin nálunk bármelyik nővér segíteni tudna, a halál előtt olyan borzasztó fájdalmat áll ki, hogy inkább kötél által fullad meg. (Az emberi test a Földön bizonyos tömeget képez — a különleges nehézségi erők hatására —, úgyhogy saját maga megfullasztására nincs szüksége más erőkifejtésre.) Gyakran szinte nevetséges dolog volt, hogy milyen apró-cseprő fájdalmak, bántalmak miatt akasztották fel magukat az emberek. Persze, ezzel semmi
