Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - Duba Gyula: Az írásról — három tételben
Duba Gyula egészséges nemzeti és anyanyelvi tudat gyökérzete és termőtalaja. A történelem kemény húzásait együtt viselik el a népek, és feltámadt lidérceivel közösen viaskodnak. Az írónak, aki anyagaként dolgozik az idővel és a történelemmel, maga körül kell megkeresni Közép-Európát és a saját bensőjében megtalálni Európát! Ez az eszmény azoknak a tapasztalatoknak a summája lehet, azon sorsélmények összegeződése, melyeket megéltünk. A lakosságcserének esztétikai súlya nő és a deportálás elviselése morális igazságokat hordoz Sorsom nem tette lehetővé a szellemi önépítkezés természetes folyamatát, a kiszolgáltatottság elviselésére kényszerített. Képzeletem nem a műveltség végtelen birodalmában, hanem csupám lecsökkentett kulturális régióban „csaponghatott”. Számos ellentmondás született ebből, furcsa ösztönélet, leszűkült távlatok és megsebzett vágyak, emberimagára hagyottság. Mindez egy gúzsba kötött nyelv kalodájába zárva, amely a hivatását csupán szűk körben teljesíti, s nyilvánosan nyomorog. Szabadságérzet helyett inkább szorongást közvetít. Élni- vágyás következik’, belőle, és a túlélés görcsös igyekezete. Erényt csinálnánk a szükségből, amennyiben ezt kineveznénk egyetemes emberi helyzetnek? Bizonyára nem Az ember a sorsával szemben hátrányos helyzetben érzi magát. A modern világban az egészséges szkepszis gyakran pozitív életerő. Aminthogy a bőség és elégedettség is ritkán szül hiteles műveket, a hiány és nélkülözés, a dac annál inkább! Természetünkből következik, hogy az emberiség Jelke”, az egytemes tudat, ez a közös metafizikai eszmény elemien lényegre törő! A forma mögött az értelmet és a felszín alatt a mélységet kutatja Megtörténhet, hogy a megközelíthetetlen falába ütközik, s akkor rendszerint a hithez forduL A magam dolgait folytatva elképzelem, hogy kamaszkorom olvasmányélményeinek a rendszertelensége és akkori szellemi eklekticizmusom önálló véleményalkotásra és sajátos ítélőkészségre nevelt. Az eklekticizmus szolid bájáról és az egyszerű tarkaság vonzásáról kell néhány szót ejtenem. Kiemelném, hogy nem feltétlenül ellentmondásosságot és zűrzavart jelentenek! A káoszt mozaikszerűen érzékelik. Semmilyen elme nem kaotikusabb, mint maga a világ! S a különféle — műszaki és információs — robbanások fényében világunk még ellentmondásosabbnak és kaotikusabbnak tűnik fel, a zűrzavaros élet irracionalizmusát naponta tapasztaljuk. Korunk jellemzője a totális értékválság. Az összefüggések felvillantása és a gondolati harmónia szinte lehetetlennek tűnik fel számunkra. A politika fenékig felkavarta életünket, zavarossá tette! Valamiféle posztrealista káosz szakadt ránk, új tények szervetlen áradása és rendszertelen ismeretek özöne. Olyan irracionális valóságözön, melynek zavarros felszínén piszkos tajtékként úsznak az értelmesség törmelékei és a kételyek zagyva szemete. A szellemi felfordulásban és gondolati káoszban új érvényt nyerhet a hit! Abba a reménybe vetett filozófiai hit, hogy az emberiség dolgai-gondjai talán továbbra is értelmesek, de legalábbis értelmezhetők maradnak. Valamiféle új humánum kimunkálásában talán még elhivatott szerepe van az írónak. Amennyiben eszményei vannak, és hinni tud önmagában.
