Irodalmi Szemle, 1997

1997/2 - Duba Gyula: Az írásról — három tételben

Az írásról — három tételben

az intellektualizálódás láncreakciója követ. A testi érés és szellemi emelkedés aranykora jöhetne, az érzelmi és értelmi képességek harmonikus növekedése. Ilyen fogékony korban a tapasztalat erkölcsi értékké válik, és a tárgyi ismeretből tartós tudás lesz. S a fiatal lélekbe belevésődik a világ történelmi képe és a gondolkodás logikai rendszere, az átfogó műveltség finom szövésű, szellemi minőségekkel kötött anyaga gazdagon termő életnek indul. S minderre morális és szellemi arcélünk épülhet. Ilyen háttér biztosítja az író számára a formateremtés gazdag biztonságát és a nyelvi képzelőerőt!

Mi történt volna, ha...? A gimnáziumi tanulmányokat folytatva megismerem a latin nyelvet és az ókori — görög és római — kultúrákat, a hellén történelemre alapozott európai civilizáció és humán műveltség eszmerendszerét. Beleások a keresztény hitvilág és a filozófiai gondolkodás múltjába, elsajátítom a klasszikus etika és logika szabályait, megismerkedem a stilisztikai és esztétikai fogalmakkal, bölcsészettel és széptannal kacérkodom. S végül az érettségi gyönyörű fiatal épületét betetőzöm és befedem egy humán egyetem ismeret- anyagának és kulturális kincseinek finoman rendszerbe szervezett tetőzetével, nyelvtudományi, filozófiai és művészeti tudnivalók nemes cserepeivel,amelyek az európai kultúra szilárd kötőszövetét tartalmazzák. Ily biztos talajra akár írói fellegvárakat is lehetne építeni.

Ehelyett az esetlenségek kora, a hiány állapota és a töredezettség ideje következik. Mint amikor szabad madarat kalitkába vagy folyami halat akváriumba tesznek, a hegyi patak sebes pisztrángját pocsolyaszerű állóvízbe kényszerítenek! Kibírja talán ideig-óráig, de megsínyli nagyon. Az időszerű tájékozódás hiánya beszűkülést, tompaságot eredményez, mind a valóságlátás, mind az értelmi fejlődés terén elszegényedést. Korlátozódik a képzelet szárnyalása, önmaga körül kering. A fiatal szellemiség most szállna világgá, csatangolna messzi, idegen fővárosokban nézelődne, térben és időben tenne nagy földrajzi és történelmi utazásokat. Ehelyett magába roskadva gubbaszt és szárnyszegetten téblábol, mint Baudelaire albatrosza! Felívelő irodalmi utazások helyett, melyek során a művek egymásra borulnak, mint a magasba vezető lépcsőfokok, egyik lépcső a másikból nő ki, és mind a szellemi emelkedést szolgálja, ilyen kilátótorony helyett földszintes és széljárta menedékház padlásán ücsörgők, és csupán rendszertelen, alkalmi olvasmányok kerülnek utamba. Filléres detektívregények, légióstörténetek és vadnyugati históriák, régi kalendáriumok, néhány klasszikus, véletlenszerűen modern szórakoztató regények, öreg újságok és aknaszilánkok lyuggatta vadászlapok. A témák kacabajka tarkasága és a vásári színvonal széljárásszerűen verdes és zaklatottsággal tölt el, nem árasztja a kultúra egyenletes hőjét. Rendszertelen szellemi koldustáplálék! Életem inkább érzéki és hangzatos lesz tőle. S mi marad akkori élményeimből? Dalok és melódiák maradnak bennem, nem vers és prózaszövegek! Nyers érzékiség, nem pedig kifejező szavak költői alakzatai és fogalmak rendje, amelyek a későbbi stílusérzékek és nyelvi erő támaszai lehetnének. S a világképem sem áll össze nemes formájú vázává, amelybe a tudás virágainak pompás csokrát tehetném, a valóság vázája cserepeire