Irodalmi Szemle, 1997

1997/11-12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alabán Ferenc: Irodalom — integráció — kisebbség (Pomogáts Béla könyvéről)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

Publicisztikai jellegű írások gyűjteménye zárja a kötetet (Magyarságtudat kisebbségben), melyben a szerző tanúbizonyságát adja annak a ténynek, hogy mindig és minden formában érdekelték a kisebbségi (ezen belül a szlovákiai magyar) történelmi, kulturális és politikai gondok s azoknak megoldási lehetőségei. Ennek a fejezetnek a közéleti vonala szervesen egészíti ki az előző fejezetek irodalomról szóló tanulmányait, bizonyítva Pomogáts Béla életművében a kisebbségi irodalom és a kisebbségi emberi közösség szoros egybetartozását, kölcsönös hatását, akárcsak védelmének és megtartásának vállalását. Történelmi visszapillantása (Trianon hetvenöt esztendeje) a magyarság sorsának drámai alakulását vetíti ki az 1920-ban megkötött szerződés következményeként. Az írás eszméltető jellege abban gyökerezik, hogy szélesebb értelemben Trianon nemcsak magyar tragédia volt, hanem egész Közép- Európa, sőt egész Európa tragédiája volt, mert a közép-európai összefogás eszméjének lerombolását és állandósult válságát okozta. A magyarság nemcsak területi, gazdasági és hatalmi pozíciókat veszített a döntések következtében, hanem súlyos lelki sérüléseket is szenvedett, amelyek az intoleráns államnemzeti politika eredményeként nem gyógyulhattak be az idők során. Ezért is fontos a kisebbségi magyarságtudat stratégiájának és módszereinek kidolgozása, mellyel Pomogáts külön foglalkozik (A magyarságtudat védelme

— kisebbségben). E stratégia célja a nemzeti egység helyreállítása, a magyarság nemzeti integrációja, amelynek — Pomogáts szerint — a kisebbségi helyzetbe szorított és a nyugati diaszpórában élő magyarságra is ki kell terjednie. Ennek konkrét formája és eredménye, hogy a kisebbségben élő három és fél milliós magyarságnak fokozatosan vissza kell térni a magyar nemzeti kultúra átfogó keretei közé, és a megtört szellemi és lelki egységet fokozatosan meg kell újítani. Egy „elmaradt előadás” szövegében (Kisebbségi jövőkép és nemzeti szolidaritás) fogalmazódik meg az eddig használt nemzetiségekkel kapcsolatos fogalmak átértelemzésének, illetve új értelemzésének igénye. Idézzük a legfontosabbat: „A „nemzetiségnek” az a fogalomköre, amelyet a közép- és kelet-európai hivatalos jogi és társadalomtudományi gondolkodás kialakított

— és amely valójában a szovjet „nemzeti ideológiára” épült — tulajdonképpen használhatatlanná vált, következésképp teljesen új elméletet kell kidolgozni, melynek mint kisebbségtudományi elméletnek csakis a nyugati demokráciák társadalomtudományi eredményei és kisebbségpolitikai gyakorlata képezhetik az alapját. A terminológiai kérdéskör és szóhasználat megújítására, felfrissítésére tett észrevételek is a kisebbségbe jutott magyarság pozitív jövőképének kialakítását szolgálják.

Pomogáts egyéb publicisztikai írásaiban is mindig az időszerű, a jövőbe tekintő, a súlyos történelmi tapasztalatokra épülő, szellemi hazát látó, kultúrában, irodalomban és művészetekben gondolkodó szellemi ember élményei és gondolatai örökítődnek meg. A Kárpát-medencei körséta múltat felidéző,a je