Irodalmi Szemle, 1997
1997/11-12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Fónod Zoltán: Szlovák tükörben (Karol Tomiš kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE lent és a változásokat rögzítő helyzetképeit bensőséges lírai hangvétel és szimpatikus emelkedettség jellemzi, a Nyelvünk védelmében című írás precíz megfogalamzásai a román és a szlovák oktatásügyi és nyelvhasználati rendelkezések ellen jelentenek tiltakozó hangot és szellemi magatartást. Az 1989-et követő közép-európai történelmi átalakulások kisebbségi sorsban élő magyarságaira tett hatásait szintén elemzi, hogy rámutathasson a feszültségteremtő konfliktusokra és rendszerbe foglalhassa a megoldásra váró feladatokat (Kisebbségvédő stratégiát!). Következtetése értelmében a kisebbségi magyar kultúra fennmaradásának és fejlődésének jelenünkben nemzetmegtartó szerepe van, a kisebbségstratégia ennélfogva jórészt kulturális stratégia. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy Pomogáts Béla mint irodalomtudós az egyetemes magyar irodalom egészében gondolkodik. Az irodalomtörténészi és kritikusi középgenerációban azt a tárgyilagosan vizsgáló-összegező, a nemzeti értékek előítéletektől és tabuktól mentes felmérését végző kutatói attitűdöt képviseli, melynek mértékei a minőség, magyarság és egyetemesség. A kisebbségben és magyarságban című könyv a szlovákiai magyar irodalom magyarországi recepciójának értékes dokumentuma, mely méltán sorakozik fel Czine Mihály, Görömbei András művei mellé, és teszi árnyalttá a szlovákiai magyar irodalomról és sorsproblémákról kialakított képet. (Nap Kiadó, Dunaszerdahely) Alabán Ferenc Szlovák tükörben Karol Tomis tanulmányai a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatokról A szlovák és a magyar irodalmi kapcsolatokra manapság rossz napok járnak. Az a tömény magyarellenesség, mely áthatja a közéletet, lefokozza a legjobb szándékot is. Sem az irodalmi művek, sem a kapcsolatok kutatásában az 1989 utáni években előrelépés nem történt. Azok, akik már korábban is felvállalták az ügyet, ők éltetik a népek, nemzetek közti kapcsolatokat. Ezek a kapcsolatok soha nem voltak felhőtlenek, hisz az évszázados együttélésből egyes írástudók még ma is csak arra emlékeznek, ami a népek sorsát, helyzetét megkeserítette. Az „árokásásnak”, az ellenségkeresésnek mindig volt „vevője”. A politikai hatalom szívesen él ezekkel a módszerekkel, egyes pártok pedig így szereznek maguknak támogatókat, híveket. Nem véletlen, hogy a történelmi ellentmondásokat vallatva Vladimír Mináč így írt egyik tanulmányában: „A magyarság a szlovák politika végzete. Ha a szlovák politika
