Irodalmi Szemle, 1997
1997/11-12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alabán Ferenc: Irodalom — integráció — kisebbség (Pomogáts Béla könyvéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE lomkritikákat tartalmaz. A műfaji sokrétűség, az átfogó szempontok érvényesítése és az egységes értékítélet jellemzik ezeket a különböző időpontokban született írásokat. Egymás mellé kerülve lényegében erősítik azt a kritikusi látásmódot és a részletekre, a fejlődés ütemére való odafigyelést, melyek jellemzik Pomogáts Béla írását. így kerül sor többek között Dobos László írói mukásságának több írásban történő bemutatására. Ezek az elemzések egymást egészítik ki, áttekintést adnak az alkotói fejlődésről és az egyes regények (Messze voltak a csillagok, Földönfutók, Egy szál ingben, Hólepedő, Sodrásban) művészi értékeiről, hangsúlyozva, hogy „az író gondolkodását a kisebbségi humánum eszméje szövi át”. Ezekben a művekben a szlovákiai magyarság nehéz történelmi tapasztalatai idéződnek fel, azzal az írói-emberi igénnyel, hogy „a nyilvános vallomás, a közösségi számvetés gyógyító erejével oldja fel a kisebbségi magyarság elfojtott feszültségeit”. A második világháború utáni idősebb költőnemzedék tagjai közül csupán Ozsvald Árpád lírája érdemli ki a szerző kritikusi figyelmét, a „nyolcak” legjelentősebb tagjainak költészetével viszont részletesen foglalkozik. Tőzsér Árpád költészete (Táj és nyelv. Lélek és lét), akárcsak tanulmányai (Hagyományok szellemében) elemzésére, továbbá Cselényi LÁszló Jelen és történelem című „lírai mítoszának” sajátosságaira (A riporttól a mítoszig), a költészeti mélyrétegeik felmutatására ösztönzik a kritikust. A nemzedéki sorból nem hiányzik Zs. Nagy Lajos (A lírai életképektől a groteszk elégiáig) és Gál Sándor (Korommal írt idő) költői portréjának felvázolása sem. A költői-írói művekről szóló kritikai írások között irodalomtudományi és - elméleti kötetekkel és tudósi életpályákkal foglalkozó tanulmányok is előfordulnak. Öt történetíró címmel összefoglalva különböző helyen és időben közölt kritikák és tisztelgő írások kerültek egymás mellé (Szalatnai Rezső: Arcképek, háttérben hegyekkel; Dobossy László: Két haza között; Sándor László: Hazánk, Kelet-Európa; Turczel Lajos hetvenéves; Prága magyar professzora — Rákos Péter). Ezek a műfajilag különböző cikkek is azt jelzik, hogy a magyar kultúra és irodalom nem ér véget Magyarország határainál, hogy a magyar irodalom történeti geográfiájához és az identitástudathoz hozzátartozik a kelet-közép-európaiság eszméje is. Fontos tanulsága ennek a tanulmányfüzérnek, hogy a „dunavölgyi” megértés legfőbb eszköze a kapcsolatteremtés, a szomszédos népek és kultúrák kölcsönös megismerése, az együttműködés és a párbeszéd, melynek különböző formái lehetnek. Irodalmi és történelmi tanulmányok, személyes emlékek, publicisztikai írások és történelmi dokumentumok bizonyítják, hogy a magyar (kisebbségi) irodalom mindig ki tudta harcolni igazságait, megmaradását, felemelkedését, és meg tudott maradni a humanista eszmények hűségében a nem mindig biztató társadalmi közegben és jövőben. Görömbei András összefoglaló irodalomtörténeti művének (A csehszlovákiai magyar irodalom 1945—1980) tüzetes elemzése lehetőséget ad Pomogátsnak arra, hogy érvekkel alátámasztva hangsúlyozza és mások számára is tudatosítsa az irodalmi értékek mibenlétét: „A nemzetisé
