Irodalmi Szemle, 1997
1997/11-12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alabán Ferenc: Irodalom — integráció — kisebbség (Pomogáts Béla könyvéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE két fontos, idevonatkozó megállapítását emeljük ki: A kisebbségi irodalmak egyfajta kétarcúságával összefüggésben egyfelől a nemzeti (nemzetiségi) felelősség* és szerepvállalás, másrészt az az irodalmiság, melynek mértéke mindig az esztétikai érték és sohasem a nemzeti jellegű közösségi szolgálatvállalás jellemzik a lehetőségek kétféleségét. Az előbbi szempont szerint az irodalom a nemzeti szellem és identitás legfontosabb letéteményese, a másik nézőpont szerint az irodalom csupán nyelvi és poétikai felépítése által létezik, következésképp a műalkotásnak nincs nemzeti felelőssége és morális célzata. Pomogáts Béla meglátása alapján viszont „a valóban értékes irodalmi alkotásokat sohasem lehet/szabad egyetlen irodalmi paradigmához hozzákötni, mivel az irodalom általában mindig több, mint pusztán irodalmi értékek együttese. A végkövetkeztetés egyértelmű: a látszatdilemmát „...a nemzeti elkötelezettséget, a nemzeti felelősségvállalást és az irodalmiságot nem lehet egymással szembeállítani”. Ez a fajta helyzetfeloldó megoldás jellemző Pomogáts minden lényeges pontot egységben feltételező látásmódjára, mely a valós vagy vélt ellentmondásokat megérti és ezáltal elfogadja. Az átfogó, szemléleti és elvi megállapításokat taglaló terjedelmesebb tanulmányok mellé került ebben a fejezetben néhány olyan összegező írás, amely nemcsak emléket állít egy-egy alkotónak, hanem életművükben az értékeket mutatja fel minden irányzatosság nélkül. Márai Sándor alkotói magatartása és írói öröksége (Márai Sándor hűsége, Búcsú Magyarországtól), Mécs László költészete befogadásának körülményei, a szellemi értékrendbe és hagyományba való beépülése (Mécs László és a katolikus költészet), valamint Balogh Edgár a Duna-táji sors és tapasztalatok megfogalmazójának pályája (A valóság romantikusa) ihlette a kötet szerzőjét olyan tanulmányok írására, melyekben az életművek irodalmi és morális értékei egységben és kölcsönösségben jelennek meg. A kisebbségi valóságirodalom néhány fontos jellezetességének vizsgálata képezi a témáját annak a tanulmánynak (Kisebbségtörténelem), melyben egy nemzetiségi nagyregény (Dobos László: Egy szál ingben) és a kisebbségi sorsról szóló „költői mítosz” (Cselényi László: Jelen és történelem) kapcsán Pomogáts az irodalmi művek regionális megjelenési formájából a nemzeti irodalom részévé való válását mutatja meg. Annak az igénynek megfelelően, ahogy az alkotások meg tudnak felelni az egyetemesség igényének, s a sajátos kisebbségi mondanivalót nemzeti és egyben összemberi tapasztalattá tudják átlényegíteni. Dobos László regényében és Cselényi László költői művében a dunai árvíz felidézése teszi lehetővé ezt a művészi átlényegítést, melynek kivitelezési formája és eszköze a mítosz, s művészileg azért válnak hitelessé ezek a művek, mert általános és egyetemes emberi léttapasztalatok kifejezését kísérlik meg. * * * A kötet két további fejezete (Az irodalom igaza, Kortársaink) iroda
