Irodalmi Szemle, 1997
1997/11-12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alabán Ferenc: Irodalom — integráció — kisebbség (Pomogáts Béla könyvéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE életműről. Gondolatrendszerének vezérmotívumát idézettel világítjuk meg: „Meggyőződésem szerint nekünk most az egység gondolatát, a nemzeti és szellemi összetartozás ügyét kell előtérbe állítanunk, már csak a Közép- és Kelet-Európában tapasztalt történelmi átalakulások következtében is, minthogy ezek az átalakulások közelebb hozták hozzánk a magyarság kulturális egységének helyreállítását, amely leginkább sürgető történelmi feladataink közé tartozik.” Ennek a kulturális egységnek a részeként kell látnunk a magyar (nemzeti) irodalom elvi és lényegi egységének hangoztatását, ezen túl pedig az irodalmi intézmények szoros kapcsolatának és együttműködésének megteremtését. A jelenlegi helyzet és a jövőkép kialakítása programos tennivalók megfogalmazásában konkretizálódik Pomogáts Béla koncepciójában. Alapelvek tisztázását jelzi az a felismerés, hogy fontos helyen szerepel a magyar kultúra (és irodalom) integrációja. A nemzeti egység helyreállítása integ- ratív szellemiséget és integrációs tényezőket kíván, melyben a magyar irodalomnak „akár tetszik, akár nem, ismét vállalnia kell történelmi küldetését, és szerepet kell keresnie a súlyos történelmi kényszerűségek következtében részeire szakadt nemzeti közösség belső kohéziójának erősítésében.” A pontos és világos fogalmazás egyértelművé teszi azt az igényt, hogy az anyaországbeli magyar irodalom és a trianoni szerződés történelmi kényszerének hatására létrejött és szétszóródásban, kisebbségi létben élő magyar irodalmak ne egymástól elszigetelten létezzenek és fejtsék ki hatásukat, hanem szervesen együttműködve éljenek. A romániai, szlovákiai, volt jugoszláviai és kárpátaljai kisebbségi irodalmak, illetve az emigrációs irodalom a maga kisebbségi (nemzetiségi) tudatának ápolása mellett ugyanis őrzi a magyar nemzeti irodalom egységének tudatát, ezért ezeket együttesen nevezzük „egyetemes” magyar irodalomnak. A kisebbségi magyar irodalmak létében és történeti alakulásában kettős (regionális és egyetemes magyar) forrásból való táplálkozás és tájékozódás érvényesült és érvényesül, hogy azok az egység és különbözés lényegi sajátosságait ötvözzék magukba. Egységet az irodalom nyelvi, etnikai, történelmi és kulturális sajátosságaiban, különbözést pedig a társadalmi feltételeket, a konkrét nemzetiségi és részirodalmi feladatait illetően. Pomogáts Béla a magyar irodalom „policentrikus modelljéről” értekezik, amely a maga rendszerében eltér mindazoktól a többközpontú nyelvi kultúráktól, amelyek egyébként nem ritka képződmények a világkultúrában (fran- kofón, angolszász irodalmak stb.). A magyar irodalom esetében azonban nemcsak a nyelvközösség fogja össze a politikai határok által egymástól elválasztott irodalmakat. A magyarországi, a romániai, a szlovákiai és a vajdasági magyarság nem tartozik más-más nemzetek keretei közé; állampolgárságuk ugyan eltér egymástól, nemzeti identitásuk azonban megegyzik, mert közös az etnikai és történelmi tudatuk, és összeköti őket a közös értékrend és hagyomány. A Politikai széttagoltság és kulturális közösség (Az anyaországi és a kisebbségi magyar kultúra) című átfogó tanulmányának a felsoroltakon kívül még
