Irodalmi Szemle, 1997

1997/1 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - E. Fehér Pál: Az ismeretlen Čapek?

Könyvről könyvre

tának ankétjára írt: Miért nem vagyok kommunista (Proč nejsem komunis- tou) címmel, amelyben kifejtette: a kommunista párttól és a sajtójától-főleg a türelmetlenség taszítja el.

Az éber cenzorok azonban ügyeltek arra, hogy Karéi Čapek kommunistaellenes vitairatainak döntő többsége a sárguló újságlapokon maradjon, s ne jusson el a nagyközönséghez, sőt még a kutatókhoz sem. Nem arról van szó, hogy Karéi Čapek a baloldallal szemben szélsőséges álláspontot képviselt volna. Ellenkezőleg: Karéi Čapek minden szélsőséget utált, s éppen ez állította szembe a párt akkori vezetőivel, vezető köreivel. Ugyanakkor számos kommunista értelmiségihez, írótársához meleg barátság fűzte, például Vladislav Vančurához. Nagyra becsülte Vitézslav Nezval költői tehetségét. Olyannyira, hogy a prágai villájában minden hónap első péntekén rendezett baráti találkozóra (amelyen olykor-olykor maga Masaryk elnök is részt vett) rendszeresen meghívta őket.

Hát akkor mit kifogásolt a cenzúra? Például azt az 1926. augusztus 5-én a Lidové novinyha írott cikkét, amely Az értelmiségi gondok (Starosti intelektuál) címmel megindokolja, hogy miért nem tiltakozik más cseh írókkal, például Josef Horával vagy S. K. Neumann-nal közösen Rákosi Mátyás Horthyék által való elítélése ellen. Kifejti: nem arról van szó, hogy Rákosi kommunista és ő nem helyesli világnézetét, mert „emberileg kész segíteni ellenfeleinek is”. De Rákosi azt mondotta „ünnepélyesen a bíróság előtt, hogy a történelmi Magyarország régi határait csak a kommunisták és Szovjet-Oroszország állítják helyre”... „Ha a magyar kommunisták a történelmi Magyarország régi határait akarják helyreállítani, nem fogok nekik ebben lelkesen segíteni” — így ír Čapek, és világos az álláspontja: ebben a kérdésben egyenlőségjelet tesz Horthyék revizionista politikája és a kommunisták véleménye közé, s mindkét törekvésben Csehszlovákia veszélyeztettségét látja.

Egy másik, korábban kicenzúrázott, magyar vonatkozású cikke 1931. szeptember 16-án látott napvilágot, ugyancsak a Lidové noviny hasábjain. A bia- torbágyi hírhedt merényletről ír, s elhiszi Horthyék propagandáját, amely szerint a bécsi gyors alatt a viaduktot a kommunisták robbantották fel. Ezért Matuska Szilveszter elmebeteg tettét az első világháborús német hadvezetésnek ahhoz a parancsához hasonlítja, amelynek engedelmeskedve a civileket szállító Lusitania nevű amerikai hajót megtorpedózták. „A kommunizmus — írja Čapek — eljátszotta a szimpátiára, avagy csak a türelemre való jogának utolsó csipetét is.” Világos, hogy Čapek ebben az esetben tévedett, hiszen Horthyék azért akarták a kommunisták számlájára írni ezt a merényletet, hogy kihirdessék a statáriumot, és megfélemlítsék az országot.

Mint említtem, a korábbi kiadásokban több olyan Čapek-jegyzet található, amely a sztálini perek elleni tiltakozás gesztusa. Például helyteleníti Trockij száműzetését 1928-ban. 1935. január 12-én pedig Két helyreigazítás című glosszáját érdemes teljes egészében idézni... Az első helyreigazítás a Rudé právcfozn jelent meg. „S. K. Neumann cikkében volt súlyos hiba helyreigazítása,,: „Helyesen: Az a 60 vagy 119 kivégzett — egyszerűen nem bűnös — áldó-