Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - TUDOMÁNY - Fónod Zoltán: Magyar tudományos élet Csehszlovákiában 1945 után
Fónod Zoltán tatásával egyaránt foglalkozik (Boldogfa, Po.—Bp. 1981). Popély Gyula a két világháború közötti kisebbségi magyar történelmet kutatta (A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Művészeti és Irodalmi Társaság, Po. 1973). A felvidéki magyar kisebbség első éveit mutatja be az Ellenszélben című kötetében (Po. 1995). Ez az első monografikus igényű feldolgozása az 1918 és 1925 közötti éveknek, beleértve a nemzeti önvédelem kérdését is. Fogarassy ászló munkásságában a legújabb kori magyar, illetve a szlovákiai kisebbségi történelem egyes fejezeteivel foglalkozik (A Magyar Tanácsköztársaság katonai összeomlása, Bp. 1988; Pozsony város nemzetiségi összetétele, 1993) Duka Zólyomi Norbert több évtizedes munkássága során nemcsak kapcsolattörténeti kérdésekkel (1929), hanem tudománytörténettel (orvostudomány) foglalkozott. A szociológia területén Kardos István tanulmányai jelezték a hatvanas évek végén e tudományág fontosságát. Elsőként foglalkozott a csehszlovákiai magyarság szociológiai értkelésével (1969), valamint az értelmiség helyzetével (1972). Sokat ígérő munkásságát megakadályozta az a publikálási tilalom, mellyel 1970-ben sújtották. Végh László a kisebbségi magyarság művelődési helyzetével foglalkozott (A magyar nemzetiségi kultúra szociológiai vizsgálata, 1974; Könyvek és olvasóik, 1979), Bauer Edit pedig az életmód, a szabadidő és a munkanélküliség kérdéseit kutatta. Politológiai kérdésekkel Öllős László és Borza Erzsébet foglalkozik. A filozófiatörténet terén Mészáros András monografikus jellegű munkáját említhetjük meg (Vandrák András filozófiai rendszere, Po. 1980). A régészet terén Balassa Géza munkássága érdemel figyelmet. Közép-Szlovákia őskori településeivel, valamint Zólyom és Korpona múltjával foglalkozott. Tanulmányozta Gömör őskorát is. Trugly Sándor kutatómunkája a késő avar sírok titkait tárta fel (1986). A pedagógiai tudományok területén Mózsi Ferenc tanulmányaiban a nemzetiségi iskolák helyzetével foglalkozott. Perhács János pedig a felnőttoktatás kérdését kutatta. Kulacs Dezső munkássága az oktatáselmélet és a tehetséggondozás kérdéseit ölelte fel. A pszichológiai tudományok terén Szabó Iván és Kovács Zoltán munkásságát említhetjük. Csémy László Prágában kutat. A közgazdaság területén Mihály Géza és Görcs István végzett kutatásokat, a jogtudomány vonatkozásában pedig néhány évig Krivosik István működött. Művészettörténettel Kubickáné Kucsera Klára, Farkas Veronika és Szabóné Haltenberger Kinga foglalkozott. A két világháború közötti szlovákiai magyar színháztörténetet Kováts Miklós dolgozta fel, az 1950 utáni korszakét Tóth László. A teológiai tudományok lehetőségei az elmúlt évtizedekben korlátozottak voltak. Gsémy Lajos és Molnár János munkásságát emelhetjük ki, valamint Mikó Jenő és Koller Gyula tevékenységét. A zenetudomány területén Vajda Géza és Duka Zólyomi Emese tevékenységét említhetjük. A műépítészek között Jankovich Imre és Kissling Barna, az építészek között Gály Roman és Agócs Zoltán munkássága érdemel figyelmet. A természettudományok területén lényegében áttekinthetetlen a helyzet. Sem bibliográfia, sem hozzávetőleges névjegyzék, kutatói kataszter nem készült. A közírás is adós maradt azzal, hogy a nevesebb kutatókat bemutassa.
