Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - TUDOMÁNY - Fónod Zoltán: Magyar tudományos élet Csehszlovákiában 1945 után
Magyar tudományos élet Csehszlovákiában 1945 után így azt mondhatjuk, hogy az érteimiségi réteg hetven százalékát kitevő ter- mészettudmányi értelmiségről alig vannak ismereteink. Holott a mindennapi életből tudjuk, jóformán nincs a társadalmi életnek olyan területe, ahol magyar vagy magyar származású szakember ne dolgozna. Erről a tényről tanúskodik az is, hogy 1969 és 1990 között a különböző intézményekben háromszázhetvenegy személy szerzett kandidátusi fokozatot, huszonketten pedig akadémiai doktori címet. Ezek az adatok csupán megközelítőek. Áttanulmányozva ugyanis az oktatási és kulturális minisztérium közlönyeit (Skol- sé zvesti, Vestník, Zvesti MŠ a MK), a nevek véletlenje alapján következtettünk erre a tényre. A „névmágia”, vagyis a magyar gangzású név irányadó jellege azonban félrevezető lehet. Egyrészt viselői egy része nem feltétlenül magyar nemzetiségű, másrészt az idegen hangzású nevek esetében is jócskán találhatunk olyanokat, akik nemzeti hovatartozásukban a magyarsághoz kötődnek. A nevek véletlenje alapján alakult ki az a kép, hogy az említett időszakban az orvostudomány területén huszonhatan szereztek kandidátusi, és hatan nagydoktori címet. A biológusok között huszonkét kandidátus, három nagydoktor, a matematikusok, fizikusok között huszonnégy kandidátus és egy nagydoktor található. Népes a mezőgazdasági, erdészeti szakmát képviselők száma is. Negyven kandidátus és három nagydoktor, az állatorvosok között kilenc kandidátus található. A közgazdasági tudományokat harmicnnyolc kandidátus és egy nagydoktor, a vegyészetet huszonöt kandidátus képviseli. A műszaki tudományok területén (építész, kohász, elektro) százhuszonegy személy szerzett kandidátusi és négy személy nagydoktori fokozatot. A művészetelméletet, filológiát, irodalmat tíz kandidátus és egy nagydoktor képviseli. A pedagógia tudományokat tíz, a pszichológiát három, a történelemtudományokat nyolc kandidátus képviseli. A filozófiatudományokat kilenc kandidátus, a szociológiát kettő, a faipart nyolc (egy nagydoktor), a geológiát (egy nagydoktor), a gyógyszerészetet három (egy nagydoktor) képviseli. Egy-egy tudományos fokozatot mondhat magáénak a régészet, a bányászat, az etika, a zene-, a jogtudomány és a testnevelés. Ha majd a tudománytörténet olyan szakaszába lép tájainkon, hogy nemcsak a tudományos világ jeles képviselőiről kaphatunk tájékoztatást, hanem a hazai kutatókról is, lényegesen megbízhatóbb lesz majd az a kép, mely az elmúlt évtizedek eredményeiről tudósít. A matematikai tudományok területén kiváló eredményt ért el Znám István, akinek mintegy ötven dolgozata jelent meg csehszlovákiai és nemzetközi szakfolyóiratokban, főként a szám- és a gráfelmélet témaköréből. László Béla ugyancsak a számelmélet területén végez kutatásokat. A izikai és kémiai tudományok területén Takács Szilveszter és Szőcs Ferenc ért el kiemelkedő eredményeket. Az asztrofizika terén Mészáros Attila kutatásait említhetjük (relativitás- és gravitációelmélet). A magfizika kutatói között Tölgyessy György és Kende Péter munkásságát említjük. Ismeret- terjesztő könyvük (Éltető és pusztító sugárzások, Po.—Bp. 1980) magyarul is megjelent. Duka Zólyomi Árpád közel másfél évtizedig volt a dubnai atomkutató intézet munkatársa, később tudományos főmunkatársa. Biofizikusként