Irodalmi Szemle, 1996

1996/4 - ÁRGUS - Csiki László: Szavakban élek mondatom nincsen

felidézné egymást), öt mitológiai alap- helyzet. S mint minden igazi mítosz, ez az öt is halálszagú és időtlen, parázna, erkölcstelen és erkölcsös, avagy erkölcsösen erkölctelen, istenien magasztos és alpári, alacsonyrendű egyszerre. A kötet legnagyobb horderejű novellája talán az utolsó, a Kleofás-képregény, amelynek cselekménye első fokon a Godot-ra várás és Godot megérkezé- sének(!) abszurditása körül forog, majd újra és újra (a kötet többi részét is) az ölés-ölelés misztériuma alakítja, uralja, növeli és lebegteti a feszültséget a történetek fölött.

Végül mit lehet mást tenni — hiszen Cíodot-nak nem szabad megérkeznie — , Valdek, a főhős lelövi ifjabb Hell képregényügynököt: azaz Godot-t.

S Darvasi László tüneményes prózai életművének története újra a saját farkába harap.

CSÍKI LÁSZLÓ Szavakban élek — mondatom nincsen

Kelemen Hunor: Mínuszérek (Kriterion, Bukarest 1995)

Kelemen Hunor huszonnyolc és fél évvel ezelőtt, egy fejedelemgyilkosság helyszínének és egy nagy katolikus püspök szülőfalujának szomszédságában, Karcfalván született. Állatorvosi oklevelet szerzett, filozófiát hallgat és szerkeszt ugyanakkor a kolozsvári Korunknál. "Életem ötödik hal mázd! lapot" — mondja mégis első könyve, a Mínuszévek egyik versében, eléggé Iá- lányosán. Másutt közvetlenebbül fogalmaz: "csak írni írni írni / e sivatagi

árgus

szélfiívásbun / csak élni élni élni / a mindennapi elbukásban". Ezért tehát minden. A túlélésért. Az értelmes túlélésért. Merthogy "éldegélek ahogy a Ilii virraszt / fekete szeretőm a föld a fű-fa".

Többféle hagyományból ismerős ez a vallomás.

A könyv azonban másról szól. Mégpedig olyan elvontan, hogy az már a megfoghatatlan vágyakozás tartományába utalja át a költőt, örökölt világával együtt. A vágy is csak sejthető. Gyerekkori és gyakran gyermeki. Mondhatni, metaforákba vágyik, nem valóságos Tűzföldre és eltüntető Bermudákra. Vissza se. Hiszen otthon van. A versbe vágyik talán, egyenest. Ezért mondhat ja: "elutazom majd skizofréniába ".

Egyelőre odáig jut. hogy kimondja: "a szó ragyogó papirosra koppon / de bárhogy is rakod már semmit / nem nyersz".

Közben azért történik valami. Furcsa lények, szeretők, (atomizált tájak, illetve megképződött lények, tájak helyett szókapcsolatok, szótalálmányok jelennek meg: állanak, suhannak; leginkább vannak. Az igék: létigék többnyire. Nem történik egyéb: valami van. Vagy lenni akar.

Tudja ezt, ha nem is tudatosítja mindig Kelemen Hunor. Nála ez így hangzik: "bár szavakban élek mondatom nincsen." A mondat történés (lenne), a szó a jelenlét bizonyossága csak. De van ez tovább is. és felismerése folytán már-már tragikusan: "a vers rezgése lomha ásítás."

Ha pedig ez így van, és így lehet: a vers vagy a vágya illuzórikus, ha nem