Irodalmi Szemle, 1996

1996/4 - ÁRGUS - Csiki László: Szavakban élek mondatom nincsen

egyenesen fölösleges. Ksetleg lehetetlen.

Kelemen Hunor verseit olvasva egyfajta kettősség er/.ete támad a baráti kritikusban. Hogy ehhez az életérzéshez és vágyakozáshoz talán másfajta versbes/éd illenék; más ritmusok. Nem szakmai kérdés ez csupán. Hanem a szerep kettősségéé. Kelemen Hunor nem vállasa a predesztináló hagyományt. pedig indulatai, sejthető céljai ahhoz igazodnak. Nem taiálja viszont azt a ritmust, kifejezésmódot sem, a- mellyel sajátjaként szembefordulhatna azzal, amit már elvetett.

Nem poétika dolga ez, láthatólag. Hanem egy irodalomé, azé a feladaté, küldetésé vagy bár csak szerepé, amelyet az irodalom betölthet egy közösségben. Kelemen Hunor ugyanis kiművelt verselő, érezhetően ismeri közvetlen elődei (Egyed Péter, Szőcs Géza) verstechnikáját — élménye azonban mintha másfélét diktálna, szándéka másfelé irányítaná. Nehéz dolga van. Bizony, "a küzdés maga". Ennek a küzdelemnek a tanúsága ez az első könyv, és értékét is "a küzdés maga" adja.

árgus

feministický kultúrny časopis