Irodalmi Szemle, 1996

1996/1 - Csehy Zoltán: Oscar Wilde kiröpül, * * *, Portugál versek a 13. századból (Alvorada, Barcarola)

Oscar Wilde kiröpül

Nincs több kékszínű festékem, exért az ég egyidőre színtelen martul.

Fölkoncolt papagáj tollúit ültetem.

Óriás virággá híznak és kék lesz a homlokuk. Nagy,

vascsontú kalitomban buja csillagok hányják szét a göncüket, majd pucér testük hevesen olvad egyetlen otromba gömbbé. Szív gyanánt a megölt papagtíjba zárom.

Lassan leittam a habzó csöndből, mindenre képes szótárnak tűnhettem, aztán jöttek a nyálazó ujjacskáik.

Mi lesz velem, ha rám lép a ta vasz ma jd, boga rzsongássa l gyötri durva bőröm, naqyfidlánkú méhek lopnak belém mű

mézet. Lehalkítom majd félénken a zúgást. Egy kis csöndet lesöprök akkor a lapokról, hol néhány szó maradt csak.