Irodalmi Szemle, 1996

1996/7-8 - DOKUMENTUM - A Nyelvi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

A Nyelvi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

nem foglalt nyelvből, vagy a dominánssal ellentétes kulturális modellből fakadnak, és amelyek lehetetlenné teszik számos nyelv számára, hogy fennmaradjon és fejlődjön, kivéve, ha a következő célokat tekintetbe veszik:

• politikai távlatban azt a célt, mely a nyelvi különbözőséget olyan módon szervezi meg, hogy lehetővé teszi a nyelvi közösségek tényleges részvételét ebben a fejlődési modellben,

• kulturális távlatban azt a célt, mely a fejlődési folyamat során a világméretű kommunikáció számára összeegyeztethető helyett biztosít minden ember, nyelvi közösség és egyén méltányos részvételével,

• gazdasági távlatban azt a célt, mely elősegíti a hosszú távú fejlődést, mely mindenki részvételén, a társadalmak környezeti egyensúlyának fenntartásán alapszik a nyelvek és kultúrák közötti méltányos kapcsolat érdekében.

Mindezen okokból, ezen Nyilatkozat kiindulópontját nem az államok, hanem a nyelvi közösségek és olyan nemzetközi intézmények megerősítésének összefüggésében kell szemlélni, melyek hosszú távon képesek méltányos fejlődést szavatolni az egész emberiség számára. Ezen okokból ösztönözni szándékszik egy politikai keret létrehozását a nyelvi különbözőség érdekében, mely a tisztelet, harmonikus együttélés és kölcsönös előnyön alapszik.

Bevezető fogalmak

1. cikk

1. Ez a Nyilatkozat nyelvi közösségnek tekint minden olyan — egy bizonyos térségben történelmileg kialakult — emberi társadalmat, akár ezt a térséget elismerik, akár nem, mely népként határozza meg magát, és tagjai saját közös nyelvet fejlesztettek ki a kommunikáció és a kulturális kohézió természetes eszközeként. Az a kifejezés, hogy egy területre jellemző nyelv, egy történelmileg létrejött közösség nyelvére vonatkozik egy ilyen térségben.

2. Ez a Nyilatkozat azt az alapelvet tekinti kiindulópontjának, mely szerint a nyelvi jogok egyidejűleg egyéni és kollektív jogok. A nyelvi jogok teljes körű meghatározásában vonatkozási alapként a saját területi térségében kialakult történelmi nyelvi közösség esete tekintendő. A térség alatt nemcsak a földrajzi terület értendő, ahol a közösség él, hanem a nyelv teljes körű fejlődése szempontjából létfontosságú társadalmi és funkcionális terület is. Csak erre alapozva lehet, a jelen cikk 3- pontja alatt említett nyelvi csoport és a közösségi területen kívül élő egyének jogait a fokozatosság és a folyamatosság jegyében meghatározni.

3. A NyiL kozat szándékának megfelelően a csoportok területi hovatartozásának és nyelvi közösséghez való tartozásának további ismérvei:

• politikai és közigazgatási határok választják el közösségük fő részétől;

• történelmileg olyan kis területen telepedtek le, melyet más nyelvi közösségek tagjai vesznek körül; vagy

• olyan területen telepedtek le, melyet más, hasonló történelmi előzményekkel rendelkező nyelvi közösségek tagjaival osztanak meg.