Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - NYELV ÉS LÉLEK - Tolcsvai Nagy Gábor: Irányok és lehetőségek a kárpát-medencei magyar nyelvi tervezésben
Irányok és lehetőségek a Kárpát-medencei magyar nyelvi tervezésben nézet képviselői pedig relativizmussá degenerálják nyitottságukat (Fukuyama kifejezése). Magyarországon a két nézet szélsőbb megnyilvánulásai között számos átmeneti változat létezik, s úgy tűnik, csak részben beszélhetünk a két irány küzdelméről, inkább az egymás melletti elbeszélés vagy az egymás közötti átmeneti formák léteznek. Amennyiben nem állnának fenn a Magyarországgal szomszédos országokban a már említett nyelvpolitikai állapotok, elemzésünket e ponton azzal folytathatnánk, hogy két eszmekor nyelvvel kapcsolatos megnyilatkozásait összevethetnénk a mai magyarországi nyelvi gyakorlattal, s kísérletet tehetnénk a jövőbeli lehetséges folyamatok előrejelzésére, s ennek megfelelően tehetnénk nyelvtervezési javaslatokat. (Ebből a megjegyzésből már kiderülhet, hogy magam elutasítom a liberális felfogás radikálisan relati- vizáló változatát, s ezt teszem a nemzeti irány szélső változataival is.) Mivel azonban léteznek a nyelvpolitikai és kétnyelvűségi kérdések, a globálisabb magyar kép vázolása előtt külön ki kell térni a határon túli kisebbségi helyzetben lévő magyar nyelv helyzetére. Ezt annál is inkább meg kell tenni, mert az eddigi viták során a nyelvpolitikai küzdelemnek általában csupán az első két szakaszáig jutottunk el: az első magának a nyelvpolitikai döntéshozatalnak a szükségességére vonatkozik (tehát arra, hogy nem egyszerűen nyelvművelő kérdés az, miként beszélnek a határon túli magyarok), a második pedig a többségi politikai hatalomhoz intézett nyelvpolitikai követelések megfogalmazása. Természetesen ez sem kevés, azonban nem árt talán a háttérelemzés a jobb stratégia kidolgozása érdekében. Amennyiben valamelyik szomszédos ország kisebbségi nyelvpolitikáját a liberális nézetkör valamelyik mérsékelt változata jellemzi, a helyzet kedvezőnek minősíthető, ugyanis az ilyen nyelvpolitika nem csupán megengedő, hanem gyakran támogató jellegű a kisebbségi nyelvvel kapcsolatban. Ebben a helyzetben a kisebbségi nyelvet beszélő közösség akár nemzeti, akár liberális (de nem szélsőséges) nyelvi és közösségi értékrendet képvisel, többé-kevésbé érvényesülni tud, mert környezete elfogadja olyannak, amilyen. A liberális nézet többségi szélsőséges változata azonban lehet akadályozó is: a mindenki boldoguljon úgy, ahogy tud magatartása elzárja a támogatást a kisebbségi helyzetben lévők elől, mert irreálisan egyenlő feltételeket vél megvalósulni, ezáltal tehát inkább akadályoz. Még összetettebb a kérdés, ha a szomszédos ország többségi politikai hatalma a nemzeti eszme alapján cselekszik. Az egységes nemzetállam eszméje megköveteli az egységes etnikai, kulturális és nyelvi tudatot, s nehezen viseli el a ki;- bbségi, tehát elkülönböző csoportokat. Hiszen azok a nemzeti nézet képviselői szerint megakadályozzák vagy megnehezítik az etnikai, kulturális és nyelvi zártság (az etnocentrizmus) megvalósítását, a múltból vett vagy a közelmúltban, vagy a jelenben létrehozott nyelvi és kulturális minták továbbadását, s így a jövő előre történő meghatározását. A nemzeti eszme képviselője azért türelmetlen ilyen helyzetekben például a nyelvi kisebbségekkel szemben, mert az általa elképzelt egységet bontja meg, s ezért csak két
