Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - NYELV ÉS LÉLEK - Tolcsvai Nagy Gábor: Irányok és lehetőségek a kárpát-medencei magyar nyelvi tervezésben
Tolcsvai Nagy Gábor NYELV ÉS LÉLEK TOLCSVAI NAGY GÁBOR Irányok és lehetőségek a Kárpát-medencei magyar nyelvi tervezésben A nyelvművelés, pontosabb kifejezéssel a nyelvi tervezés az elmúlt évek során kétségkívül válaszút elé érkezett a magyar nyelvet illetően (a nyelvi tervezés terminusra 1. Haugen 1966, Fishman ed. 1974). Kissé leegyszerűsítve két út között választhatnak azok, akiket érdekel a magyar nyelv mai helyzete a Kárpát-medencében, vagy akik egyáltalán figyelemmel kísérik ezeket a kérdéseket. Az egyik lehetőség a kérdés felszabadítása s magának a nyelvművelésnek, nyelvi tervezésnek a szükségtelenné nyilvánítása. A másik lehetőség a nyelvművelés folytatása; ez utóbbi esetben azonban elengedhetetlen a teljes kérdéskör újragondolása. E kérdéskört számtalanszor fölvázoltuk már az elmúlt évek vitáiban, amelyek a magyar nyelv és a magyar nyelvművelés jövőjének mikéntjével kapcsolatban indultak meg, s amelyek máig sem jutottak nyugvópontra (erre vö. a Magyar Nyelvőr 1993/4 számát; Lanstyák 1993, Tolcsvai Nagy 1989, 1996). A viták egyik legfontosabb megállapítását abban foglalhatjuk össze, hogy bizonyos különbség tapasztalható a magyarországi és a határon túli magyar nyelv nyelvtervezési kérdéseivel kapcsolatban. A határon túli magyarság nyelvi problémáit meghatározza egyrészt a kétnyelvűség helyzete, mászrészt a nyelvtervezési kérdések alapvetően nyelvpolitikai jellege, az a tény, hogy a magyarországgal szomszédos hét ország közül legalább háromban folyamatos politikai harcot kell folytatni az anyanyelvi jogokért, méghozzá azokban az országokban, ahol a magyarság száma a legnagyobb, összesen legalább hárommillió. Ezekkel a kérdésekkel a magyar s különösen az egyébként uralkodó helyzetben lévő magyarországi nyelvművelés, annak hagyományos vonulata csak az utóbbi években szembesült. A viták másik legfontosabb megállapítása abban összegezhető, hogy a magyarországi, a hét környező országbeli s így együtt a kárpát-medencei magyar nyelv rétegzett, erősebben, mint azt két-három évtizede gondolták az akkori nyelvművelők, valamint abban, hogy az irodalmi nyelv, a másképp részben korlátozottábban, részben
