Irodalmi Szemle, 1996

1996/7-8 - TUDOMÁNY - Fónod Zoltán: Magyar tudományos élet Csehszlovákiában 1945 után

Magyar tudományos élet Csehszlovákiában 1945 után

legyen az uralkodó ideológiának. A változások jellege meglehetősen lassú volt, s a minőségi elmozdulás is vontatott. A kialakult szervezeti keretek nem nyújtottak lehetőséget arra, hogy a magyar kisebbség tudományos műhelyei kialakuljanak. Csehszlovákiában magyar kisebbségi tudományos életről nem beszélhetünk, magyar nemzetiségű kutatókról annál inkább. Ez utóbbiak egy része a kisebbségi tudományosság képviselői, mások kutatási eredményei a tudományos intézmények tervei szerint alakultak, így kutatásaik ezek részét képezik, még akkor is, ha a munkák egy része magyarul is megjelent. A tudományos fokozatokra beterjesztett munkák nyelve a többségi nyelv volt. A kandidátusi és a „nagydoktori” filológiai munkáknál a nyolcvanas évek közepéig „eltűrték” a magyar nyelvű tudományos munkát is, később ezt a „kedvezményt” megszüntették. Egyes intézmények vezetői ahhoz is ragaszkodtak, hogy a tudományos művek más nyelvű megjelentetését engedélyhez kössék. Ezek az intézkedések lényegében korlátozták az anyanyelvi közlést. A tudományos kutatás kialakult rendszere is akadályozta, hogy a magyarságot érintő sajátos kérdések az intézmények kutatási programjába kerüljenek. Minden olyan javaslat, mely a magyar kérdéssel függött össze, óhatatlanul fennakadt azon a „szűrőn”, mely a többségi nemzet vagy a pártideológia (elfogult!) érdekei szempontjából vizsgálta a kérdést.

Tudományos kutatómunkáról, intézményes keretek között, három esetben beszélhetünk. Kutatómunka folyt a pozsonyi Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékén. A hét főnyi oktatógárda egyben a „legnépesebb” tudományos intézményt jelentette Szlovákiában. Tudományos kutatómunka folyt a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Tanszékén (újabban. Hungarológiai Tanszék). A szlovákiai magyar tanárképzés legnagyobb intézményében a hatvanas évek végén mintegy száz oktató működött. Ez a létszám a nyolcvanas évek végén harmincötre zsugorodott. Szerepet játszott ebben a magyar tagozat megszüntetése és a magyar nyelvű szakképzés korlátozása is a főiskola tanszékein. Az átszervezést 1974-ben hajtották végre. Az átszervezés méreteire jellemző, hogy még a magyar lektorátust is megszüntették, és csak 1986-ban újították fel. A prágai Károly Egyetem hungarológiai műhelye is kivette a részét az elmúlt évtizedekben a kutatásból. Az egyetemi, főiskolai munkahelyek esetében az 1989-ig kötelező évi ötszáz óra kutatási kötelezettség jelenthette azt a szerény keretet, melyet az oktatók egy része a kisebbségi tudományosság javára használhatott fel.

Az alábbiakban megkíséreljük, hogy „seregszemlét” tartsunk a kisebbségi magyar tud Hiányosság eredményei felett. A tudományos művek felvonultatása, a kutatóterületek bemutatása helyett csak arra vállalkozhatunk, hogy vázlatosan utaljunk arra, a kutatás terén milyen eredmények születtek, s kik azok, akik öregbítették a kisebbségi magyarság hírnevét. A nyelvtudomány képviselői között Sima Ferenc munkásságát említjük, aki a magyar történeti nyelvtan kiváló szakértője (Magyar nyelvtörténet, Po. 1971). Jakab István a nyelvművelés feladatán kívül a tudományos kutatásban is rangos eredményt