Irodalmi Szemle, 1996

1996/7-8 - TUDOMÁNY - Fónod Zoltán: Magyar tudományos élet Csehszlovákiában 1945 után

Fónod Zoltán idillikussá vált, ezért a nemzetiségi tudományosság is reménykedve várta a változást, reményei valóra váltását. A kezdeményezést most is az írók vállal­ták. Az 1989 decemberében megalakult Csehszlovákiai Magyar írók Társasága 1990. január 25-én levélben kérte az oktatási minisztert a megígért részleg lét­rehozására. A miniszter válaszlevelében (1990. febr. 20.) hatáskörén kívülinek minősítette a kérést, s az Egyetem rektorával való kapcsolatfelvéi tt javasolta. A rektorhoz továbbított beadvány (1990. március 20.) azonban elveszett a süllyesztőben. A Társaság az eredménytelenség miatt 1991. ápr. 23-án a Szlo­vák Nemzeti Tanács elnökéhez fordult a tudományos intézet megalakítására vonatkozó javaslatával. A beadványra az SZNT alelnöke válaszolt, 1991. május 20-án. A javaslat eszmei céljaival (az SZNT művelődési, tudományos és kultu­rális bizottsága véleménye alapján) egyetértett, megoldását azonban a Szlovák Tudományos Akadémia meglevő munkahelyei keretén belül javasolták meg­oldani. Az SZTA vezetői azonban a javaslattal szemben elutasítóak voltak. Ez­után került sor arra, hogy 1992 tavaszán, az SZNT magyar alelnöke (feltehetően saját elhatározásából, ám a bizottsági döntés tudatában) tárgyalt a BTK dékánjával a kutatórészleg felállításáról. Ennek eredménye lett, hogy 1992 májusától létrejött az kutatórészleg (4 + 1 fő), melynek a nyelvi és az iro­dalmi kérdések kutatása lett volna a feladata. A részleg a tanszékvezetés hibá­jából, lényegében az érdektelenség és szakmai irányítás elégtelensége miatt, másfél évi formális létezés után (1993 szeptemberében) megszűnt. Létezése teljesen nyomtalan maradt. A részleg munkatársait besorolták az oktatók kö­zé, minthogy (korlátozott) órakötelezettséggel az oktatásban is részt vettek, így enyészett el egy gondolat, mely két évtizedig foglalkoztatta a tanszék munkatársait. Az 1992-ben megvalósult részleg semmivé válása egy állhatatos küzdelem értelmetlen feláldozása volt. A BTK vezetése a részleg munkáját nem akadályozta, a működés feltételeit nem szüntette meg. Az akarat hiány­zott elsősorban, hogy évtizedek mellébeszélései után, szerény keretek között, életjelt adjon magáról egy kisebbségi tudományos intézmény, mely idővel akár fel is nőhetett volna önmagához s a feladataihoz is. Félő, hogy az elmu­lasztott lehetőség s az érdektelenség, mely a részleg munkájának szervezését jellemezte, visszafordíthatatlanná teszi a kisebbségi magyar tudományosság szerény műhelye megmentésének a reményét is. A kisebbségi tudo­mányosság számára ez az évszázad újabb lehetőséget már aligha ígér. A tudo­mányos élet folyamatos válsága Szlovákiában, a társadalomtudományi műhelyek nemzeti színű átszervezésének a kísérletei, továbbá a politikai aka­rat alapvető hiánya a kisebbségi kérdés nagyvonalú rendezésében egyaránt akadályai lehetnek egy újabb kezdeményezés méltányos megítélésének. A tudomány műhelyei, a kisebbségi tudományos élet képviselői A tudománynak, a tudomány művelőinek az elmúlt évtizedekben "leérté­kelt" hely jutott Csehszlovákia társadalmi, gazdasági és politikai életében. Akárcsak a középkorban, most is azt várták tőle, hogy kiszolgálója, igazolója

Next

/
Thumbnails
Contents